A spanyol labdarúgás most éli sikerkorszakát, ezt a fenti szám még inkább alátámasztja. Különösen, ha megnézzük, hogy a spanyol válogatott megalakulásától, 1920-tól 1988-ig összesen 4 győzelem került Spanyolország neve mellé: az 1964-es felnőtt EB-győzelem, az 1986-os U-21-es EB, valamint az 1986-os és 1988-as U-16-os EB.

Az 1988-as évet a Marca azért választotta kezdőpontnak, mert ekkor változott a Spanyol Királyi Labdarúgó Szövetség (RFEF) vezetőjének személye: Ángel María Villar Llona lépett a spanyol labdarúgás élére. A baszk sportvezető azóta is őrzi pozícióját, és bár sokszor éri kritika, el kell ismerni: alapjaiban változott meg irányítása alatt a Szövetség munkája, főként az utánpótlás-nevelés terén.

Az eredmények pedig önmagukért beszélnek: 24 év alatt 33 nagy győzelem, köztük a spanyol foci történetének első VB-címe valamint két újabb EB-győzelem. Ami pedig még lenyűgüzőbb, az az utánpótlás-válogatottak uralma, főként az elmúlt évtizedben. Európában Franciaország a spanyolok követője, ám 1988 óta ők is csak 11 címet nyertek. Németország 7 győzelemmel következik a sorban. Az UEFA 1990-ben alapította a Maurice Burlaz Díjat, amelyet kétévente a kontinens legjobb utánpótlásával bíró országa kap meg - 12 kiírásból 8-szor Spanyolország kapta az elismerést.

Hab a tortán, hogy az utóbbi években a női labdarúgás is kezd felzárkózni a kontinens élvonalához. Bár az U-19-es EB-döntőjét idén elveszítették, ez a generáció korábban két U-17-es EB-címet szerzett - jöhet a folytatás?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés