- Elégedettek vagyunk a csapatunk reakciójával és hozzáállásával. Sokat szenvedtünk, míg eljutottunk idáig, nemcsak ma, már jó néhány éve. Minden meccs a záró sípszóig tart. Az első félidő végén Mexikó volt nyerő helyzetben, a második félidőben viszont kifizetődött az első félidőben elvégzett munka. Járattuk a labdát, mozgattuk az ellenfelet, és vártuk, hogy eljöjjön a mi időnk. Néha megkapjuk a jutalmunkat, néha nem, várni kell, és hinni abban, amit csinálunk. No és, persze, tovább dolgozni, 21-szer kapura lőni... A csapat megdolgozott a szerencséjéért.

Nem Torrestől függ a csapat játéka. Inkább a körülmányek miatt van az, hogy a középpályánk a kulcs, ott születnek a támadások, és ott állítjuk meg az ellenfelet. Nem becsüljük azonban túl az egyéni képességeket, mivel ez közel sem olyan fontos, mint a csapat ereje. Ez az, ami eljuttatott bennünket idáig, és ezen az úton haladunk továbbra is.

A pálya nem volt a legjobb állapotban, száraz volt és lassú, ami hatással volt a játékunkra.