Claudio Bravo:

- Igaz, hogy a Maracanának a chilei labdarúgás szempontjából nagy jelentősége van, de eljött az idő, hogy ezen túllépjünk. (szerk. 1989. szeptember 3. - Brazília és Chile csapott össze az olasz VB-ra való kijutásért, a lelátóról a szurkolók egy égő fáklyát hajítottak be, amely látszólag eltalálta Roberto Rojast, aki vérző arccal a földre esett - ezt követően a chileiek nem vállalták a játékot, később kiderült Rojas a kesztyűjébe rejtett pengétől sérült meg, örökös eltiltást ért a produkció) Ez egy sötét epizód, de sokat jelent a számomra, mert kapussal történt. Azt hiszem, hogy ez a mérkőzés eléggé különlegesre sikerült, úgyhogy Robertónak ajánlanám. A labdarúgás gyakran esélyt ad arra, hogy változzanak a dolgok, erre itt az új bizonyíték. 

Nem vagyok annyira meglepve, hogy legyőztük a spanyolokat a mai napon, mert játszottunk velük többször is az elmúlt időkben, érezzük a játékstílusukat. Azt mondhatom, hogy egyértelmű volt, hogy legyőzzük őket, hiszen tökéletesen felépítetten, mint a mai volt, megcsinálható ez. 

Mindig azt mondom, hogy egyszerre csak egy lépésre szabad figyelni, arra kell koncentrálnunk, hogy rendben menjenek a dolgok, és egyre erősebbnek kell lenni a torna előrehaladtával. Ez egy hatalmas lökés a számunkra, mert bebizonyította azt, amit gondoltunk, erős csapat vagyunk, amely minden találkozóra ugyanúgy megy ki.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés