- Tudjuk, nem szívesen beszélsz az erényeidről, de mégis: miben különbözöl a többi középpályástól, minek köszönhetően vagy ott mindig az év csapatában?

- Nem erről van szó, egyszerűen csak nehéz kiemelni olyasmit, ami bennem megvan, másokban pedig nincs. Mindenkiben megvannak ugyanazok a képességek. A saját szemszögemből nézve, a játékstílusomból vagy a pályán betöltött posztomból kiindulva, próbálom gyorsan olvasni a játékot, felfedezni az előrelépést jelentő mozgásokat, és figyelni, hogyan tudnak ehhez kapcsolódni a csapattársaim. Minden játékosnak megvan a maga szerepe és feladata, egyszerűen csak a lehető legjobban kell ez elvégezned. Csupán azt szeretném mondani, hogy nagyon örömtelinek találom, hogy kiváló csapattársaim ennyire bíznak bennem, és hogy ott lehettem ezúttal is az év csapatában, miközben oly sok remek játékos közül lehetett választani.

- Bizonyára egyetértesz azzal, hogy a modern játék, ahol olyan kevés a hely, és sokkal többet kell futni, mint azt mások hinnék, a világ iniestáitól nagyon sokat követel...

- Nos, sokat követel. Ha viszont ez egy egyéni sport lenne, nem pedig csapatjáték, szóba se kerülne ilyesmi. Mindenkinek megvan a maga dolga. 11 ember alkotja a csapatot, és mindenkinek a lehető legjobbját kell adnia a maga posztján. Ezután jön csak, hogy egyénenként megpróbáljuk a legjobban kiteljesíteni a képességeinket. De igen, valóban igaz, hogy egy olyan sportban, ami néha nagyon fizikálisnak tűnik, ez a kevéske trükk, tudás, annak a képessége, hogy a megfelelő időben fordíts egyet a játékon, bizony különbséget jelenthet. Összességében igen kicsi a különbség a csapatok között manapság.

- Nemrégiben azt nyilatkoztad, hogy 2014 összességében nem volt túl jó év számodra, hiszen nem érted el a céljaidat. Annál is elkeserítőbb lehetett ez, mert korábban olyan sok sikert értél el?

- Nos, voltak már nem túl jó időszakok a pályafutásomban korábban is. Ez van akkor, ha kitűzöl magad elé bizonyos célokat, de nem éred el őket. Ilyen esetben nehéz is lenne pozitívumokról beszélni. Ez is része azonban a sportnak. Ha nem érünk el valamit, még motiváltabban kell odállnunk a következő évben, jöjjön akármi. Valamit viszont tisztázzunk! Ez nem azért történik, mert nem tetted oda magad eléggé - úgy értem, mind nyerni akarunk -, de néha rosszul sülnek el a dolgok, aztán pedig nem hívhatjuk jónak az évet.

- Mi fájt jobban: a bajnokság elvesztése az utolsó fordulóban, vagy pedig a csoportkörös kiesés a brazíliai VB-n?

- Mindkettőt nehéz volt megemészteni, megvolt a maguk súlya. Nagyon nehéz évünk volt a klubbal, több szempontból is, így aztán az utolsó fordulóban hazai pályán elveszíteni a bajnoki címet nagyon nagy csalódást jelentett. Hasonló a helyzet a világbajnoksággal. Egy olyan országnak, mint Spanyolország, ilyen játékosokkal, joggal várhattuk, hogy nagyon jó tornánk lesz és sokkal messzebb jutunk a csoportkörnél. Csakhogy ha nem végezzük jól a dolgunkat egy ilyen tornán, azért kemény árat fizethetünk. Velünk pedig pontosan ez történt.

- A kiesésetek után is figyeltél a világbajnokságon történtekre, vagy ezután eltávolodtál tőle?

- Hát, igen, még ha követed is a folytatást, teljesen más érzés akkor, ha már nem vagy a részese. Nem érzed át ugyanúgy a dolgokat.

- Egyetértesz azokkal, akik szerint ez volt minden idők legjobb világbajnoksága?

- Nos, volt itt mindenből egy kicsi. Volt pár olyan meccs, amely varázslatos játékot hozott, mások viszont nem nyújtottak akkora élményt. Azt mondhatjuk, egy VB mindig egyedi és összehasonlíthatatlan mérföldkő, ahol mindenki a legjobbjára törekszik. Ebben az értelemben Spanyolország nem volt - helyesebben, mi nem voltunk elég jók. Ez persze fájt nekünk mindazok után, ami korábban történt velünk, és amilyen csapatunk volt. Legalább egy kicsivel illett volna messzebbre jutnunk.

- Képzeljük, mennyire szoríthattál Lionel Messinek a VB-döntőben...

- Igen, néztük a meccset. Ebből a szempontból, persze, sajnáltuk, hogy nem vehette kezébe a trófeát. Voltak bizonyos hasonlóságok a mostani döntő és a mi Hollandia elleni finálénk között, például a kihagyott helyzetek, és az, hogy a hosszabbításban dőlt el a meccs. Valójában viszont Németországnak sikerült igazán jól ez a világbajnokság.

- Úgy gondolod, megérdemelten lettek világbajnokok?

- A nap végén mindenkinek meglehetett a maga véleménye, attól függően, hogyan értelmezik a történteket. Ha valaki bajnok lesz, nehéz bárkinek is elvenni ezt tőle, vagy azt mondani, hogy nem érdemelte meg. Ami Németországot illeti, úgy gondolom, nagyon jó tornájuk volt, de ez Argentínára is igaz. Mindketten megérdemelten jutottak el a döntőig.

- Májusban 31 éves leszel. Sokat változott a játékod az elmúlt időben? Joggal mondhatjuk, hogy manapság kevesebbet futsz, de jóval hatékonyabban?

- Semmiképpen! Többet kell futni. A labdarúgás manapság annyira kiegyenlített és kimerítő, mind a játék, mind az ellenfelek szempontjából. Az egyedüli előnyt az jelenti, hogy ahogy telnek az évek, a növekvő tapasztalattal könnyebben felismered a lehetőségeket és jobban olvasod a játékot. Úgy gondolom, minden megvan bennem, hogy továbbra is azon a szinten folytassam, amilyenen eddig képes voltam teljesíteni.

- Tudjuk, hogy minden újévkor a jó egészség a kívánságod, de mi volt a kívánságod idén a sport szempontjából?

- Úgy gondolom, minden az egészségen múlik, akár sportoló vagy, akár nem. Ez a kulcsa annak, hogy élvezd, amit csinálsz. Ezen kívül a sport szempontjából a kívánságom az, hogy mindent elérjek - és nemcsak azért, mert valamit mondanom kell, hanem azért is, mert úgy gondolom, képesek vagyunk nyerni, és meg is van az ehhez szükséges csapatunk. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés