Történelmi eredmény…

- Ez volt az első hivatalos cím, amelyet Franciaország nyert csapatsportban, szóval ez nagyszerű pillanat volt a francia futball és az egész francia sport számára. Nekünk is szimbolikus volt miután egy egészen különleges vereséget szenvedtünk korábban a VB elődöntőjében Sevillában Németország ellen. Franciaország nagyon jó volt egy tornán. Jobbak voltunk mindenkinél és kifejeztük akaratunkat a pályán.

Javulás…

- Nem gondolom, hogy a karrierem csúcspontján lettem volna akkor, ha akarsz fent maradhatsz a csúcson, hosszú ideig akár. De ez volt az első olyan torna, ahol nem voltam sérült. 1982-ben megsérültem – ágyék problémám volt – és 1986-ban is – idegproblémával küzdöttem. 1984-ben nem volt sérülésem és lehetőségem volt, hogy a legjobbamat nyújtsam.

Franciaország megjelenése…

- Azt hiszem kezdtünk hinni abban, hogy tartozhatunk a nagy tornák utolsó szakaszaihoz, az 1982-es VB alatt, elvesztettük az elődöntőt a németek ellen. Elértük azt a pontot, ahol a francia futball őszintén azt mondhatta „jók vagyunk”. A mérkőzés előtt nem tudtuk. Átéltünk pár nehéz mérkőzést 1982-ben, amikor elvesztettük az elődöntőt, de realizálódott bennünk, hogy igazán jó csapat vagyunk és meggyőztük arról magunkat, hogy igenis bennünk van a győzelmi esély az 1984-es Európa-bajnokságon. Mi több, Michel Hidalgo remek edző volt – az ő irányítása alatt játszottunk, és néha gyönyörű focit nyújtottunk.

Az edző, Michel Hidalgo…

-  Hidalgo belénk ültette a labdarúgó filozófiáját. A kívánsága az volt, hogy látványos focit játszunk, támadó futballra alapozzuk a jó technikát, és jó játékosok legyenek. Létrehozott egy középpályát négy kreatív játékossal, akik bármikor passzolni tudtak. Elnyert néhány labdát, de egy olyan csapata volt, amely technikailag pokolian erős volt és intelligens, tudta, hogyan kell mozogni a pályán, hogyan kell visszapasszolni és védekezni, de mindenekelőtt, tudtuk a támadó filozófiát. Az egyik nagy érdeme Michel Hidalgónak az volt, hogy megtalálja a modját annak, hogy a legjobb középpályások legyenek fent.

Győzelem balsorson át…

- Úgy gondolom, hogy jobbak voltunk, mint a többiek, de nehézségekbe ütköztünk. Portugália ellen az elődöntőben, vezethettünk volna 2-0-ra, vagy 3-0-ra, de 1-1 volt, aztán 2-1. A hosszabbítás utolsó 7 percében törtük át a jeget és egy hatalmas sikert arattunk, ahogy Jean Tigana mondta, soha nem nyert büntetőpárbajt. Tudtuk, hogy ha lehet el kell kerülnünk a tizenegyeseket.

Tigana volt az egyike azoknak, aki átlépte a labdát, ami jobbról érkezett a mérkőzés végén, és én voltam az, aki középen a hálóba tette. Ez egy izgalmas meccs volt Marseilleben, és a közönség csodálatos volt. A döntő még ennél is nehezebb volt, mert a spanyolok remekül játszottak. Aztán kaptunk egy szabadrúgást, és Luis Arconada egy kisebb hibát vétett. Most az egyszer a szerencse nem ellenünk volt.

Az örökösök…

- Nehéz összehasonlítani a csapatokat 1984 és 2000 között, mert a játékosok nem azonosak, a játékfelfogás is megváltozott. Azt mondhatom, hogy a 2000-es csapat több nemzetközi tapasztalattal rendelkezett, mert szinte az összes játékosuk külföldön légióskodott. 1984-ben én voltam az egyetlen, aki külföldi csapatnál játszottam. Azt mondhatjuk, hogy az 1984-es csapat az 1982-es és az 1978-as Világbajnokságon szereplő csapatból nőtt ki, a 2000-es csapat ennek a generációnak közvetett eredménye, akik így vagy úgy ott maradtak a francia futballban.

1978-ban senki nem volt, aki tanácsot adhatott volna nekünk, például az 1958-as csapat, mert akkor egy igazán jó csapatunk volt. Nem volt folyamatosság, és mondhatjuk, hogy a jelenlegi helyzete a francia focinak az 1970-es évektől datálható – 1976-tól – amikor elkezdtünk mérkőzéseket nyerni. Megnyertük az EB-t, elmentünk a VB-re, és a játékosok versenyben maradtak. Beszélhetünk olyan emberekről, akik elmentek edzőnek, mint Tigana, Alain Giresse, Luis Fernandet és Bernard Genghini. Ők mindannyian edzőként folytatták tovább, és azt hiszem a tapasztalatuk hozzájárult a csapat munkához 1998-2000-től.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés