Női felnőtt válogatott:

Nem az udvariasság miatt kezdjük a női válogatottakkal a felsorolást – 2018 a spanyol női labdarúgás éve volt. Rögtön a nyitány is sokat sejtető volt: az EB-címvédő Hollandiát januárban egy laza 2-0-lal intézték el. Februárban a Ciprus Kupa következett, veretlenül nyerték. Később aztán a VB-selejtezőkkel sem volt problémájuk, nyertek Finnországban, majd Ausztriában is, majd júniusban Izrael ellen sem hibáztak. Nem csoda, hogy a nyári edzőkeringőből kimaradtak – egyetlen változásként a spanyol csoda főszereplője, Jorge Vilda immár nemcsak szövetségi kapitány, de a női szakág irányítója is egyben. Ősszel már biztos VB-részvevőként még megverték a finneket, majd a szerbeket is (közben sorra dőltek a nézőcsúcsok), így hibátlan mérleggel jutottak ki a jövő évi tornára. Történetük második VB-je csak, ám immáron esélyesként utazhatnak rá. Egy évtizednyi munka kezd egyre látványosabban beérni, immár felnőtt szinten is. Hogy mennyire látványosan? Nos, évzáróként barátságos meccsen a cseresor verte simán a lengyeleket, majd az első sor úgy ért el gól nélküli döntetlent Németországban, hogy végigtámadta a meccset... 2019-ben végre eljöhet az igazi áttörés!

Női U-20-as válogatott:

Az egyetlen spanyol női utánpótlás-korosztály, amely nem nyerte meg idén a maga nagy tornáját. Hát, hogy képzelik, hogy egy VB-n megelégednek az ezüsttel?! A minden létező rekordot megdöntő spanyol női foci idei évéről mindent elmond ez a bevezetés. A Patri Guijarro által vezetett U-20-as korosztály története legjobb eredményét érte el Franciaországban. A csoportkörben megverte Paraguayt, majd a favorit Japánt, és az USA ellen is csak azért nem nyert, mert a hajrát kicsit ellazsálta. A negyeddöntőben Nigériát, az elődöntőben a házigazda Franciaországot verte. A döntőben ismét szembejött a hihetetlenül egységes, fegyelmezett Japán – és kiderült, hogy ha az ázsiaiak lövik az első gólt, nincs az a csapat, aki fordíthat ellenük. Még Pedro López gárdája sem. Sokatmondó, hogy a VB legjobb játékosa (és gólkirálya) így is Patri Guijarro lett. Azok a szerencsések, akik tavaly tavasszal látták játszani a spanyol lányokat Dabason és a Hungária körúton, örömmel nyugtázhatják: a világ (majdnem) legjobbjai jártak akkor nálunk...

Női U-19-es válogatott:

EB-címvédőként magasan volt számukra a léc. A selejtezők elitköre viszont jelezte, hogy nem kell őket félteni: a törökök, az írek és az osztrákok ellen is könnyedén nyertek. Igaz, az a bizonyos léc még magasabbra került amiatt, hogy az UEFA és a FIFA nem igazán volt tekintettel egymásra: a júliusi U-19-es EB után rögtön jött az U-20-as VB. A spanyolok azt az érthető döntést hozták, hogy a legjobbak a VB-re mennek, az EB-n így tulajdonképpen egy B-keret képviselte Spanyolországot. Ráadásul nem is Pedro López ült a padon – hanem a szövetségi kapitány, Jorge Vilda. Vildának amúgy is kimaradt a kollekciójából az U-19-es EB cím... Az összeszokatlan csapat nyitásként ki is kapott a norvégektől, ám korai lett volna leírni őket. Megverték a házigazda Svájcot, majd a nagy rivális, ám ezúttal leégő Franciaországot, így csoportmásodikként továbbmentek. Az elődöntőben játszottak talán a leggyengébben, de így is túljutottak Dánián, így jöhetett az álomdöntő Németország ellen. És jött egy olyan meccs, amire alighanem sokáig emlékezni fognak az érintettek: "csak" 1-0-ra nyert a spanyol csapat, ám négy kapufájuk, és az egykapuzással eltelő meccs megmutatta: hihetetlen magasságokban van a spanyol foci. Még a B-keret is... Ősszel az új korosztály Pedro Lópezzel Skóciában szerepelt UEFA-tornán, a házigazdák legyőzése mellett a dánokkal és a franciákkal döntetlent vívtak. Van még idejük összeérni, de a léc immár még magasabbra került: sorozatban harmadszor lehetnek jövőre U-19-es Európa-bajnokok...

Női U-17-es válogatott:

Az év csúcspontját ők szolgáltatták – pedig, mint láthatjuk, a többi női válogatott is jócskán kitett magáért. Az EB-selejtezők elitköre számukra is ujjgyakorlat volt, hibátlanul jutottak ki, csak a dánok ellen izzadtak meg kissé. A májusi litvániai EB-n a nyitány nem volt meggyőző (úgy tűnik, ez spanyol specialitás volt idén): az olaszok ellen gól nélkül zárult a meccs. A folytatás annál jobb lett: rangadót nyertek Anglia ellen, majd kiütötték a lengyeleket. Az elődöntőben a finnek ellen kiszenvedték a győzelmet, a döntőben viszont nagyon simán győzték le a németeket. Ez volt az első alkalom, hogy egy nagy torna döntőjében sikerült felülmúlni a kontinens korábbi urát – mint tudjuk, nemsokára az U-19-eseknél rögtön jött a második is. Spanyolország lett az első ország, amely egy évben mindkét korosztályban Európa-bajnok lett. No és készülhettek az év végi VB-re. Favoritként. Aztán még inkább favoritként, miután a gárda két törzstagja, Cata Coll és Clàudia Pina mintegy mellékesen főszerepet vállalt az U-20-as VB-döntőben... Toña Is csapata egyetlen felkészülési meccset vívott, már a VB helyszínén, Uruguayban. 2-1-re győztek Mexikó ellen, akkor ez nem tűnt nagy eredménynek. Bezzeg három héttel később... A VB nyitányaként oktatták Dél-Koreát, majd jött a kötelező mélypont, egy döntetlenre adott meccs Kolumbia ellen. A csoportkör zárásaként Kanada egy 5-0-lal tapasztalta, mire is képes ez a spanyol csapat, majd jött a legnehezebb meccs: a negyeddöntő Észak-Korea ellen. A címvédő KNDK nem is adta könnyen a bőrét, ahogy gólt lőttek a spanyolok, rögtön egyenlítettek, büntetőpárbaj lett a vége. Csakhogy Cata Coll sokszoros VB-rutinja kifizetődött, a később a VB legjobb kapusának választott spanyol hálóőrnek csak egyetlen ázsiai tudott gólt lőni. A többi favorit közben egymás után potyogott ki, Pináékat egyre inkább nyomhatta az esélyesség terhe. Elbírták – akadozó játékkal ugyan, de elintézték Új-Zélandot az elődöntőben, majd remek kezdéssel, Pina duplájával a VB-döntőt is megnyerték. 2-1-re, Mexikó ellen – a felkészülési meccs nem hazudott... 1999 után nyertek újra utánpótlás VB-t a spanyolok, Casillasék nyomdokaiba lépett Toña Is csapata. Ahogy Jorge Vilda fogalmazott: szinte megismételhetetlennek tűnik ez az év. Szinte mindent elértek, többet, mint bármely más ország egyazon évben. Megvan a spanyol női foci első VB-címe. Kérjük a következőt!

Női U-16-os válogatott:

Februárban a megszokott UEFA-torna várt a spanyol lányokra. Toña Is csapata Angliában járt, és ha már arra járt, simán megverte előbb a skótokat, majd a házigazdákat, végül pedig a dánokat is. Biztató a jövő – többet majd tavasszal mondhatunk, hisz ősszel, U-17-esként csak edzőtáborok maradtak ennek a korosztálynak. Az egy évvel fiatalabbaknak is csak egy edzőtábor jutott ősszel – hát, igen, a VB-k mellett nem sok ideje maradt a szakmai stábnak...

Férfi felnőtt válogatott:

Amilyen jól sikerült 2018 a hölgyeknek, annyira elkeserítő volt a férfiak számára. Hiába kezdődött jól az év, akkor még Julen Lopeteguivel a padon, már a VB-felkészülés alatt is látszott, hogy egyszerűen nem működik a csapat. Erre rátett még egy lapáttal a szerződéshosszabbítás után titokban a Realhoz aláíró szövetségi kapitány és Florentino Pérez gusztustalan húzása, ami miatt aztán egy nappal a VB előtt Lopetegui lapátra került. No, igen, a korrupciós mocsárba merült Villar utódja, Luis Rubiales láthatóan nem a nyugodt, lassú megoldások híve a spanyol szövetség élén... A megbízott edzővel, Fernando Hierróval aztán a csapat hozta a várható szenvedést (alighanem Lopeteguivel se lettek volna jobbak...), a kiszenvedett nyolcaddöntőbe jutás után a házigazda oroszok büntetőkkel hazaküldték őket. Megkerülhetetlen: a spanyolok kapujából kirobbanthatatlan volt az a David de Gea, aki több éve úgy kap bizalmat, hogy a címeres mezben nem képes megfelelően teljesíteni. Behozhatatlan rekordot állított fel a VB-n: egyetlen (gyenge) lövést tudott összesen hárítani a tornán. Egy bójával alighanem többre mentek volna a spanyolok a kapuban.

A folytatás sem feltétlenül pozitívabb: az új szövetségi kapitány a tiki-taka tökéletes ismerőjeként Luis Enrique lett, aki viszont nem volt képes szakítani a káros örökségekkel (elsősorban de Geával), viszont személyes ellenszenve miatt egészen novemberig meg se hívta a világ talán legjobb balhátvédjét, a klubjában remeklő Jordi Albát. Az eredmények az elején ennek ellenére jöttek, de aztán Anglia és a horvátok gyorsan helyretették a csapatot. Nem jutottak be a Nemzetek Ligája négyes döntőjébe, és sejteni sem lehet, milyen irányba halad tovább a csapat.

Férfi U-21-es válogatott:

Albert Celades irányításával tavasszal csak egyetlen, az észtek ellen sikerrel behúzott EB-selejtező várt a csapatra. A nyári nagytakarítás részeként Celades is távozott, helyét az U-19-esek élén évek óta kontárkodó Luis de la Fuente vette át. Gyorsan meg is jött az eredménye: rögtön a második meccsén, hazai pályán sikerült 2-1-es vereségre vezetnie a csapatot a nem túl acélos észak-írek ellen. A csapat ezzel csak veretlenségét veszítette el, az EB-kijutást már semmi nem veszélyeztette volna. Októberben Albániában is csak szenvedve nyertek, az izlandi B-keretet viszont a selejtezők zárásaként nagyon elverték. Novemberben barátságos meccsen a dánokat is megverték, sőt, Franciaországban sem kaptak ki. Rájuk is igaz: sejteni sem lehet, mire képes a jelenlegi összetételben a csapat...

Férfi U-19-es válogatott:

Remélhetőleg soha nem dől meg az a rekord, amit Luis de la Fuente felállított a csapat élén: sorozatban harmadik alkalommal nem jutottak ki a korosztályos EB-re. Pedig a szövetség mindent megtett: U-19-es tornává alakította a megszokott év eleji Atlanti Kupát, hogy a Kanári-szigeteken összeérhessen a csapat. Azt a tornát meg is nyerték, megelőzve a japánokat és a cseheket. Az EB-selejtezők elitkörének minitornáját ráadásul spanyol földön rendezték, de ez se segített: a bolgárok elleni gyenge, gól nélküli nyitány után Belgiumot legalább megverték, de 4 gólt kapva szenvedtek vereséget Franciaországtól. De la Fuente felfelé bukott a nyáron, ráadásul U-17-es EB-győztes korosztály érkezett az akkori U-17-es edzővel. Santi Denia vezetésével Abel Ruízék hiba nélkül hozták is az EB-selejtezők első körét. Tavasszal viszont nehéz dolguk lesz: Hollandiában kellene kivívniuk a továbbjutást.

Férfi U-18-as válogatott:

Az Atlanti Kupát ugyan más korosztály számára írták ki idén, mégis szerepet kaptak később az U-18-asok: ez a korosztály szerepelt a nyári Mediterrán Játékokon. A spanyolok mostanában hanyagolták a tornát, ám mivel idén Katalónia adott otthont a játékoknak, nem lehetett kérdés, hogy a spanyol labdarúgók is ott lesznek. Ha már ott voltak, 2017 U-17-es Európa-bajnokaival, és jó pár kevésbé ismert névvel (a nyár közepén nem volt egyszerű összeszedni a játékosokat) meg is nyerték a tornát. Igaz, az elödöntőben nagyot mentettek Marokkó ellen, és a döntőben sem volt egyszerű dolguk az olaszok ellen – de a győzelmet nem kell megmagyarázni. Főleg mivel a férfi foci számára ez volt 2018 legnagyobb eredménye... Ősszel két-két barátságos meccset vívtak Kína, majd Portugália ellen, utóbbi párharc első meccsén csúszott csak be egy döntetlen, a többit megnyerték.

Férfi U-17-es válogatott:

A tavalyi EB-cím és VB-döntő magasra tette a lécet – le is verték idén. Pedig az év eleji felkészülés jól indult: Olaszországban nyertek. Utána viszont hazai pályán kaptak ki a skótoktól, majd Belgiumtól is, és a selejtezők elitkörében is csak egyszer győztek – mázlijukra ez is elég volt, hogy a szerbek mögött kicsorogjanak az EB-re egy igencsak harmatos csoportból. Az EB-n aztán épp a szerbeket verték, hogy aztán egy Hollandia elleni vereség, majd egy váratlan, kiütéses siker jöjjön Németország ellen. A negyeddöntőben viszont jött az év elejéről ismert Belgium, és véget vetett a spanyol álmoknak. Nyáron Santi Denia helyét David Gordo vette át, a rutintalan edző az oroszok és Franciaország ellen 4 meccsből csak egyet tudott megnyerni. Az EB-selejtezőkön szerencséjükre nevetségesen könnyű csoportba kerültek, hibátlanul meg is nyerték valamennyi meccsüket. A valódi megmérettetés jövő tavasszal kezdődik.

Férfi U-16-os válogatott:

A szokásos év eleji UEFA-tornán David Gordo irányításával igen felemásan szerepelt a csapat: a skótok ellen kiszenvedték a győzelmet, ám Angliától simán, a dánoktól pedig büntetőkkel kikaptak. Júniusban Japánban, Miyagi térségében szerepeltek egy négycsapatos tornán, a Dream Cup-on, amelyet sikerrel be is húztak. Nyáron Gordo helyét a szövetséghez újonnan csatlakozó Julen Guerrero vette át, aki viszont csak edzőtáborokra gyűlt össze az újabb korosztállyal.

Férfi U-15-ös válogatott:

2012 után vívott újra meccseket a legfiatalabb korosztály. Júniusban gyűltek össze először, hogy aztán Julen Guerrero vezetésével jó pár edzőtábor után decemberben Alicante térségében részt vegyenek a 6 csapatos AGS Cup-on. Sőt, meg is nyerték a 70 perces meccsekből álló tornát, méghozzá hibátlan teljesítménnyel. Tulajdonképpen hibátlan teljesítménnyel zárták az idényt, egyedüliként a spanyol férfi válogatottak közül.

Férfi futsalválogatott:

Ha csak az eredményt nézzük: EB-döntőt játszhattak az év elején a spanyolok. Mégis, erős túlzás lenne azt mondani, hogy jó évük volt. Rögtön az EB nyitányaként a kontinens rajtuk röhögött, miután nem tudták megverni az újonc franciákat, majd két kiszenvedett, 1-0-s győzelemmel jutottak el az elődöntőig. Ott aztán a kazahok braziljai ellen még jobban kicentizték: büntetőpárbajban jutottak csak tovább. Paradox módon talán a döntőben játszottak legjobban, a cseh bíró, Ondřej Černý felháborító csalása miatt hosszabbítás után mégis kikaptak a portugáloktól.

Az EB után átalakulásnak indult a csapat, és eleinte gyenge ellenfelekkel vívtak felkészülési meccseket. Áprilisban a finnek, szeptemberben a dánok nem jelenthettek valódi ellenfelet. Eközben, nyáron a futsalosok szakmai stábja is borult: Venancio López szakmai igazgatóvá lépett elő, Federico Vidal pedig szövetségi kapitánnyá. A dánok elleni bemelegítés után rögtön jött is egy kínos fricska Vidalnak: Székelyföldön két párharcot vívtak Romániával, és a másodikat hatalmas meglepetésre elbukták. Igaz, a papíron jóval erősebb szerbeket aztán kétszer is megverték.

Férfi utánpótlás futsalválogatottak:

Az év főszereplője az U-19-es futsalválogatott volt. Márciusban a szlovákokkal, májusban az oroszokkal vívtak két-két meccset – az első hármat megnyerték, de aztán az oroszoktól másodjára nagyon kikaptak. Augusztusban az előlépő Federico Vidal helyett már új edzővel, Albert Canillasszal a padon Franciaországban megnyerték a mérsékelt presztizsű Montaigu Futsal Cup-ot. Sokkal reálisabb erőfelmérő volt novemberben a portugáliai útjuk – itt viszont mindkétszer elbuktak.

Az U-21-es futsalválogatott másfél éves szünet után idén decemberben gyűlt újra össze, Portugáliában kétszer is megverték 4-1-re a házigazdákat. Az U-17-esek januárban ugyanígy a luzitánok vendégei voltak, ők egy döntetlen után a másodikat meccsüket nyerték.

Női futsalválogatott:

2018 történelmi év a női futsal számára: az UEFA végre elindította első női futsal EB-sorozatát – igaz, idén még csak a selejtezők zajlottak. Májusban a szokásos moszkvai Győzelem Napi Tornával hangolódtak erre, és szokás szerint meg is nyerték azt, többek között a magyar válogatottat is oktatva. Ez volt egyébként Alicia Morell búcsúja, a nyári edzőkeringő részeként ő is távozott, így Clàudia Pons az utánpótlás mellett immár a felnőtt válogatottért is felel. A portugálok ellen egy győzelemmel, majd egy vereséggel hangolt az EB-selejtezők lengyelországi tornájára, ahol magabiztosan nyerték valamennyi meccsüket, és jutottak ki a 2019 tavaszi négycsapatos EB-re. Októberben kétszer nyertek az olaszok ellen, majd novemberben az oroszok ellen két szoros meccsen egy-egy győzelem és vereség a mérlegük. Zárásként vívtak egy gálameccset a spanyol bajnokság álomcsapatával, amit simán megnyertek.

Női utánpótlás futsalválogatottak:

2018-ban az U-18-as női futsalosokra fontos megmérettetés várt: az Ifjúsági Olimpia Buenos Airesben. A csapatsportokban egy ország csak egy csapattal vehetett részt (vagyis csak egyetlen sportágban), ez az ostoba szabály igencsak gyengévé tette a mezőnyt. A spanyol lányoknak Tonga, vagy épp Trinidad és Tobago nem is okozott gondot, ám az elődöntőben az első valódi ellenfél, Japán ellen csúfosan elbuktak. A bronzot így is megszerezték Bolívia ellen, ám ezzel alighanem a spanyol labdarúgás történetének legkevésbé szépen csillogó érmét szerezték csak meg...

Férfi strandlabdarúgó válogatottak:

Iráni tornával nyitotta, és az Arab Emírségekben zárta az évet a spanyol válogatott. Egyik sem sikerült túl szépre, igaz, legalább év közben voltak szebb eredmények... A Persian Cup-on kikaptak a házigazda irániaktól, majd a Bahama-szigeteken Mexikó fosztotta meg őket a Bahamas Cup megnyerésétől. A nyári főidény kezdeteként a Mundialitón csak büntetőkkel szenvedtek vereséget a házigazda portugáloktól. A Strandlabdarúgó Liga tornái is jól sikerültek, két tornagyőzelemmel, legjobbként jutottak a Szuperdöntőbe. Ott aztán három kiszenvedett győzelem után a döntőben közel voltak a végső sikerhez is, ám végül büntetőkkel elbuktak. Talán ha nem a strandfoci de Geája, Dona áll a spanyol kapuban, minden másképp alakulhatott volna... Novemberben az Emírségekben az Interkontinentális Kupán vettek részt, ahol egészen borzalmas teljesítménnyel, mindössze egyetlen sikerrel zártak a 6. helyen.

Az U-21-es strandlabdarúgók idén is Siófok vendégei voltak augusztusban a Talent Cup-on, amelyet második próbálkozásra meg is nyertek. Igaz, a magyaroktól kikaptak, ám a körbeverésekből végül ők jöttek ki legjobban.

Női strandlabdarúgó válogatott:

A nemrég visszavonult kapus, Cristian Méndez lépett elő a női válogatott élére, ezzel végre saját edzője lett a csapatnak. A júliusi Európa Kupán két önbizalomnövelő győzelem után a döntőben az oroszokkal mérkőztek, akik viszont a spanyol utat járták: első nagy tornájukon nem lehetett őket megállítani.

Tartományi válogatottak:

Spanyolország politikai változásai jól érzékelhetőek abból is, hogy a korábban fénykorukat élő tartományi válogatottak alig hallattak magukról. A Kanári-szigetek U-19-esei persze nem hiányoztak az Atlanti Kupáról, ám idén csak a pofozógép szerepe jutott nekik.

A felnőtt válogatottak közül idén csak a baszkok vívtak egyetlen meccset: októberben Venezuelát fogadták Vitóriában, és 4-2-re nyertek. A szokásos év végi meccsek ezúttal nem színesítik az évzárást.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés