Bővebben:

Luis Enrique Gijónban született, az asztúriai város csapatában a Sportingban kezdte pályafutását. A csapat színeiben 1989. szeptember 24-én a Málaga elleni hazai 0-1 alkalmával csereként beállva mutatkozott be a spanyol élvonalban. 1991-ben a Realhoz igazolt, öt éven át játszott a királyi gárdánál. Király Kupát, Szuperkupát és bajnokságot is nyert a csapattal, mielőtt 1996-ban az örök rivális Barcelonához igazolt volna. A katalán fővárosban tovább folytatta a címek halmozását: újabb 2 Király Kupa, újabb 2 bajnoki cím és újabb Szuperkupa mellett KEK-győzelem és európai Szuperkupa is bekerült a listába. 2004. augusztus 10-én jelentette be visszavonulását.

Luis Enrique a spanyol utánpótlásválogatottakban is alapember volt. Játszott az U-21-es csapatban, 1992-ben pedig a barcelonai olimpián tagja volt az aranyérmet szerző spanyol együttesnek. A nagyválogatottban 62 meccsen 12 gólt lőtt. 1991. április 17-én Cáceresben Románia ellen debütált, csereként állt be a nagy csalódásra 2-0-ra elvesztett meccsen. Később, már Real-játékosként 1993. őszén kapott újra meghívót, néhány meccs alatt a csapat alapemberévé vált. Részt vett az 1994-es VB-n, ahol a Svájc ellen 3-0-ra megnyert nyolcaddöntőben meglőtte első gólját a La Rojában. A negyeddöntőben az olaszok ellen búcsúztak, Luis Enriquében pedig emellett Tassotti brutális könyököse is nehezen múló emléket hagyott. Az 1996-os EB-n is ott volt, ám csak az első két meccsen játszott. Az 1998-as VB-n újra kihagyhatatlan volt, ám a csapat a csoportkör után búcsúzott. 1996. június 5-én San Marino ellen 6-0-ra nyertek a spanyolok, Luis Enrique triplával járult hozzá a sikerhez. A 2000-es EB-t kihagyta, 2002-ben viszont ott volt a VB-n Dél-Koreában. A hazaiak elleni, büntetőkkel elvesztett negyeddöntő egyben Luis Enrique válogatott pályafutásának végét is jelentette 2002. június 22-én.

Luis Enrique pályafutása befejezése után sem szakadt el a labdarúgástól, hamarosan edzőnek állt. 2008. júniusában kinevezték a Barcelona B-csapata mellé. A csapatot visszavezette a spanyol másodosztályba, és remekül együttműködött Pep Guardiolával, ő is részt vállalt a klub sikersorozatából. Nem véletlen, hogy 2011. nyarán az olasz élcsapat, az AS Roma kispadjára ülhetett le. Ez volt talán edzői pályafutása legrosszabb korszaka, de aztán Vigóban magára talált. 2014 nyarán a Barça padjára ült le, és a következő 3 szezonban szinte minden címet bezsebelt a csapattal: BL-győztes, kétszeres bajnok és kupagyőztes, a klub VB győztese. 2017 nyarán távozott a klubtól, majd egyéves pihenő után 2018. július 9-én bejelentették, hogy 2020-ig ő irányítja a spanyol válogatottat.

Válogatott:

Spanyolország ABS 62/12 (1991-2002)

Spanyolország U23 1991-1992 (14/3)

Spanyolország U21 1990-1991 (5/0)

Sikerek:

Olimpiai arany: 1992

Debütálás: 1991.04.17. Spanyolország - Románia: 0-2

Klubjai:

Sporting de Gijón (ifi) 1981-1984

La Braña (kölcsön) 1984-1988

Sporting de Gijón B (4.; 3.) 1988-1990

Sporting de Gijón (1.) 1989-1991 (36/14)

Real Madrid CF (1.) 1991-1996 (157/15)

FC Barcelona (1.) 1996-2004 (207/73)

Sikerek:

KEK-győzelem: 1996-97

Európai Szuperkupa: 1997-98

Bajnokság: 1994-95, 1997-98, 1998-99

Spanyol Kupa: 1992-93, 1996-97, 1997-98

Spanyol Szuperkupa: 1993-94, 1996-97

Edzőként:

FC Barcelona (ifi) ????-????

FC Barcelona B (3.; 2.) 2008-11 (76; 42)

AS Roma (olasz) (1.) 2011-2012 (36)

AS Roma (olasz) (1.) 2011–2012 (36)

RC Celta de Vigo (1.) 2013–2014 (38)

FC Barcelona (1.) 2014–2017 (114)

Spanyolország ABS 2018–

Sikerek:

Spanyol bajnokság: 2014–15, 2015–16

Spanyol Kupa: 2014–15, 2015–16, 2016–17

Spanyol Szuperkupa: 2016–17

Bajnokok Ligája: 2014–15

Európai Szuperkupa: 2015–16

Klub VB: 2015–16

2018 ABS: 6 mérkőzés; 4 győzelem, 0 döntetlen, 2 vereség; 17-8

utolsó frissítés: 2018.12.31.