Spanyolország 44 év után felért ismét a csúcsra. A kvalifikációk során 12 mérkőzésből csak kettőt veszítettek, és egyet döntetlenre hoztak, a többi mérkőzés a győzelemről szólt. Összesen 23 gólt lőttek, és csak 8-at kaptak. Csoportellenfeleik Svédország, Észak-Írország, Dánia, Lettország, Izland és Liechtenstein voltak. A két vereség egymás után érkezett, igaz még viszonylag a selejtezők elején. Az egyiket idegenben az észak-írek ellen, míg a másikat szintén idegenben a svédek ellen szenvedték el. A döntetlenre az Izland elleni 1-1-el végződő mérkőzése került sor.

A döntő során veretlen maradt a La Roja. A csoportkörök során 3-ból 3 mérkőzésen győzelemmel vonulhattak le a pályáról. Az első meccsen az oroszokkal találkoztak össze, Villa mesterhármasának és Fàbregas hosszabbításban lőtt góljának köszönhetően 4-1-es kiütéses győzelmet arattak. A második meccsen ismét összetalálkoztak selejtezőbéli ellenfelükkel, Svédországgal. Ezúttal Torres nyitotta a spanyol gólgyártást, igaz négyig nem jutottak, de Villa ezúttal is eredményesnek mondhatta magát, így 2-1-es győzelemmel újabb három pont került a zsákba. A záró csoportmeccsen a címvédő, 2006-os bajnok görögök következtek. De la Red és Güiza megosztották egymás között a feladatot, és 2-1-es győzelmével Spanyolország hibátlan teljesítménnyel csoportelsőként lépett tovább. Következett a holtpont… Spanyolország az 1984-es EB óta nem tudott túllépni a negyeddöntőkön. Ezúttal is nehezen ment, az olaszok ellen 0-0-s döntetlen után büntetőpárbaj következett. Iker Casillas magabiztosan állt a lábán, és 4-2-re a La Roja nyert. Az elődöntő során újra régi ismerős köszönthettek a fiúk. Ezúttal a csoportkörök során már egyszer legyőzött Oroszország következett. Xavi, Güiza és Silva megdolgozott a pályán, betaláltak az orosz kapuba, így „könnyed” győzelmet aratva már a döntőben tudhatták magukat, ahol Torres viszonylag gyors (33. percben) góljának köszönhetően egy feladat volt, megtartani a kikapart előnyt. Ez sikerült is, így Spanyolország 44 év után újra Európa csúcsára ért és a magasba emelhette a Henry Delaunay Kupát.

Magyarország ismét idő előtt búcsúzott, azaz a selejtezők során. Csoportjukban szerepelt a 2006-os Európa-bajnok Görögország, a törökök, norvégok, bosnyákok, moldávok és Málta. 12 meccsünkből mindösszesen 4-et sikerült megnyernünk, míg nyolcon vesztesen kellett távoznunk. A megnyert mérkőzéseink: a moldávok elleni hazai meccs, a bosnyákok elleni hazai, a Málta elleni itthoni, valamint a bosnyákok elleni idegenbeli mérkőzések voltak. A sors furcsa fintora, hogy Máltától egyszer kikaptunk, mégis mögöttünk végzett a tabellán, míg a bosnyákokat idegenben és hazai pályán is megvertük, két hellyel előttünk végeztek a végén (igaz pontazonosság alakult ki köztünk és Moldávia között, így a jobb gólkülönbséggel utóbbiak végeztek az 5. helyen, míg a bosnyákok csak egy ponttal voltak jobbak nálunk…)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés