Előzetes elvárások…

- Tapasztalhatóan jó minőséget nyújtottunk. Mindnyájan nagyon boldogok voltunk. Az elvárások nagyon egyszerűek voltak: „ki akarunk jutni, és meg akarjuk mutatni, hogy az elmúlt két évben nyújtott teljesítményünk nem csak véletlen volt”. Az, hogy a tabella élév végeztünk nem mázlinak volt köszönhető.

A nyitómérkőzés Portóban…

- Talán a portugálok azt hitték, hogy ez egy könnyed menet lesz. Mi teljesen más állásponton voltunk. Tudtuk, hogy ha jól kezdjük a tornát, továbbléphetünk. És így történt. Nagyon jól éreztük magunkat és megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek a pályán.

Emlékszem, hogy jobban teljesítettünk, mint az ellenfeleink, akik a házigazdák voltak, ott álltak mellettük a szurkolóik, köztük több illusztris név is volt. De a futballban is előfordulhat sok minden és a görög csapat megmutatta ezt.

A döntő záró szakasza…

- Lőttünk egy gólt, nehéz volt az ellenfélnek, hiszen 11 játékost kellett megverniük, akik szenvedélyesen védték azt, amit elértek. Ez volt a görög csapat. Aki játéklehetőséghez jutott, az foggal-körömmel harcolt a csapatért… a legfontosabb dolog az volt, hogy nem estünk pánikba.

Ahelyett, hogy elfáradtunk volt, elkezdtünk még többet nyújtani a pályán és nyilvánvalóvá vált, hogy a jobban akartuk a kupát. Nyomás alá kerültünk, különösen az utolsó percekben. De nem pánikoltunk, nem adtuk fel. És amikor a bíró lefújta a mérkőzést, mint ha a fényeket gyújtották volna le… fehér folt az emlékeimben… egy bolond mosoly állandósult az arcomon nem is tudom hány percig… hihetetlen pillanatok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés