– Hogyan reagált arra a tényre, hogy a női válogatott új szövetségi kapitányának választották?

– Izgatottan. Szeretnék köszönetet mondani a Szövetségnek, amelyet belém helyeztek, amikor a felnőtt válogatott mellé kineveztek. Nagy kihívást jelent, egészen a kezdetektől, vagyis a Finnország elleni EB-selejtezős nyitánytól.

– Beszélt elődjével, Queredával?

– Igen, aznap, amikor közzétették a kinevezésemet. Gratulált nekem, és azt mondta, mindenben rendelkezésemre áll, amiben szükségem van rá. Udvarias viszonyban vagyunk.

– Ön szerint is ideje volt a váltásnak, ahogy a játékosok fogalmaztak?

– Megtörtént a váltás, és erről ennyit. Ez nem lyan dolog, amelyhez nekem hozzá kellene szólnom. Értékelem Quereda munkáját, az egész életét a női labdarúgásnak szentelte, és ennek csúcspontja a világbajnokságra való kijutás volt, egy történelmi tett. Ha egy lövés máshová pattan, az teljesen megváltoztatta volna a dolgokat. Ebben az esetben, ha továbblépünk a világbajnokságon, most teljesen másképp beszélnénk erről.

– Mit gondol, sok területen szükség lesz változtatásra?

– Nem, egyetlen dologra van szükségünk: mihamarabb megkezdeni a munkát. Megnézzük, kik azok a játékosokat, akik a legjobbak a maguk posztján, akikkel versenyképesek lehetünk az EB-selejtezőkön. Megyünk tovább az utunkon, ahogy eddig is, csak apró nüanszok változnak. Minden edző hozzáadja a maga egyéniségét a csapathoz.

– Beszélt a játékosokkal? Mit szóltak a kinevezéséhez?

– Kaptam néhány gratuláló üzenetet. Biztosítottak az elkötelezettségükről és elszántságukról.

– Az első VB-részvétel kiharcolása után mi a következő cél?

– Az épp soron következő a Finnország elleni meccs, valami pozitívat kell nyújtanunk rajta. Kijelölésre vár még egy FIFA-játéknap is. Ki kell használnunk a lehetőséget, ha összegyűlhetünk és együtt dolgozhatunk.

– Az utánpótlás válogatottak bivalyerősek… Jöhet a generációváltás? Leteszi a voksát azok mellett a fiatalok mellett, akiket olyan sikeresen irányított?

– Nagyon fontos lépés, hogy kijutottunk az U-20-as világbajnokságra, segít, hogy a játékosok megtegyék a szükséges lépcsőfokot a felnőtt válogatott felé. Van még egy évünk arra, hogy felkészítsük ezeket a játékosokat és meccseket vívjunk. 19-20 évesen a legmagasabb szinten fognak játszani. Mindez pozitívan hat a versenyszellemükre, kiváló benyomásokkal érkezhetnek meg a felnőtt válogatottba. Vannak játékosok, akik világbajnoki, vagy épp Európa-bajnoki ezüstérmesként érkeznek. Ezek a játékosok sok sikert fognak elérni, ez a csapat néhán éven belül a top-5-ben lesz nemcsak Európában, de világszinten is. Csak egy kis idő kell még.

– A férfi válogatott a példakép?

– Igen, róluk vehetünk példát. A férfiaknál is némiképp hasonlóan alakultak a dolgok. Az ifiválogatottak sikerei után, jó néhány trófea után, végül összeállt az a csapat felnőtt szinten is, amely a világ és Európa legjobbjává vált. Nagyon nehéz lesz tartani velük a lépést, de az, ami a női utánpótlás válogatottakban történik, jól előrejelzi azt, mi történhet a jövőben.

– Spanyolország számára immár elvárás, hogy ott legyen a következő Európa-bajnokságon?

– Nem elvárás ugyan, de a lányok nagyon magasra tették a lécet azzal, hogy kijutottak a világbajnokságra, és azzal, ahogyan a legutóbbi EB-n szerepeltek. Ezt ők maguk érték el. Az az álmunk, hogy ott legyünk 2017-ben Hollandiában.

– A világbajnokság annak ellenére is előrelépést jelentett, hogy a csoportkör után búcsúztunk?

– Igen, persze. A női labdarúgás ejutott minden otthonba, ahogyan korábban sosem. Felhívta magára Spanyolország figyelmét, és bizonyossá vált, hogy nemcsak megtűrt, hanem kedvelt sportágnak számít. Mindez nagyon pozitív.

– Mit gondol, mi az, ami félresiklott Kanadában?

– Nem az én tisztem ezt megmondani. Ugyanazt láttam, amit mindenki más otthonról, hiszen én sem voltam ott. Most a jelenre kell gondolnunk, és a jövőre.

– Gondolja, hogy Spanyolország esetleg erőnléti problémákkal küzd?

– Igen, még mindig pár lépéssel a többiek után kullogunk. Azonban remek képességekkel bírunk. Márpedig ez a legfontosabb, a tehetség. Azok a technikai és taktikai képességek, amelyekkel Spanyolországban rendelkezünk, úgy, ahogy talán egy más országban sem. Úgy gondolom, fizikális felkészültségben évről évre továbbra is fejlődhetünk, hiszen ez edzésmunkával javítható, fejleszthető. Ezzel szemben a tehetség vagy van, vagy nincs. Spanyolországban pedig mindenki, aki ide születik, a génjeiben hordozza a focit és a versenyszellemet.

– Mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, hogy a spanyol női bajnokság nem olyan profi, mint például Németországban?

– Minél több nehéz meccset vívnak a játékosok, annál pozitívabb hatása lehet ennek a csapatra. Az is jó, hogy Európa legerősebb bajnokságaiban is vannak játékosaink. Egyre több a televíziós közvetítés, így nyomon követjetjük a fejlődésüket. A klubokkal is kapcsolatban állunk.

– Jó néhány játékos külföldön szerepel, és a világbajnokság után csak nő ez a szám…

– Nagyon tehetséges játékosaink vannak, akik a világ legjobb klubjaihoz csatlakoztak. A nagy tornákon ott vannak azok az ügynökök, akik összehozzák őket a nagy klubokkal. Mindez megszokott dolog.

– A női sportok sikerei csak látszólagosak, vagy valósak?

– Mindez a befektetett munka és energia eredménye. A kulturális határok kezdenek összeomlani. Teljességgel elfogadottá vált, hogy egy nő focizzon, kosárlabdázzon, vízilabdázzon, vagy akár a Forma-1-ben versenyezzen. Ahogy ráébredtünk, hogy mindez jó dolog, már jöttek is a sikerek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés