- Amikor elhibáztuk a büntetőt (2-2-nél, a 119. percben - szerk.), kis híján agyvérzést kaptam. Mindenképp jó érzés a továbbjutás, de jobb lett volna kevésbé megszenvedni érte. A kiesés egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejünkben, 1-2-nél csak még inkább rohamoztunk.

A meccs első felében hiába próbáltunk hűek maradni a játékfelfogásunkhoz, úgy tűnt, a csapat elveszítette a kiegyensúlyozottságát és koncentrációját, így aztán a szükségesnél jobban szenvedtünk ezen a meccsen.

Vero Boquete fontos csapattag pályán belül és kívül egyaránt, a képességei és lelkesedése válóban segítik a csapatot.

1997-ben már kijutottunk egy EB-re. Ez azonban két különböző generáció, csak én vagyok a közös pont. 1997-ben 3.000 játékengedély volt, most 25.000. A helyünkre kerültünk. A korábbi csapat sokkal harciasabb volt, a mostani viszont technikásabb, a játékosok jobban képzettek.

Úgy gondolom, a női labdarúgás kezdi kitölteni azt a teret, amelyet megérdemel. Hosszú út áll még előttünk, de ez ösztönöz bennünket, egyre több tapasztalatot gyűjtünk.

Remélem, felhívjuk a figyelmet a női labdarúgásra. A hozzáállásban nagyon pozitív változások tapasztalhatók, jó úton haladunk. De a labdarúgás csak egy apró rész, nem szabad általános következtetéseket levonni, nincs hatása más sportokra és az élet más területeire.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés