- Gondoskodnunk kellett arról, hogy a játékosok kipihenjék magukat a megerőltető elődöntős siker után Franciaország ellen. Elemztük Svájc játékát. Olyan csapat, akik nagyon hasonló módon játszanak, mint mi. Szeretnek nyomást gyakorolni az ellenfélre, szeretnek támadni. Nagyon gyors játékosokkal rendelkeznek a támadósorban, és hátulról játsszák meg a labdákat, a kapustól kezdve. Mivel mi is hasonlóan játszunk, megpróbáltuk bizonyossá tenni, hogy a lányok megismerjék őket, és úgy gondolom, ez meg is látszott az első félidőben.

Az első félidőben a mi képességeink rajzolódtak ki, a mi játéktervünk működött. Következésképp góllal is nyitottunk, ami megadta a mérkőzés alaphangját. Tudtuk, hogy nem várhatunk ezzel túl sokáig, mivel Svájc már bebizonyította, hogy fizikálisan nagyon erősek és magabiztosak a meccsek végefelé. Így aztán arra törekedtünk, hogy az elején fölébük kerekedjünk, és még a kapusukat is letámadtuk, aki hátulról szervezte a csapat mozgását. Próbáltuk magunknál tartani a kezdeményezést, helyzeteket alakítottunk ki.

A második félidőben aztán - lévén fiatal lányokról van szó, lévén ez egy döntő volt, lévén el is fáradtunk - kissé őrültté vált a meccs. A játékosok fokozatosan veszítettek az erejükből, és kezdett olyanná válni a meccs, amilyet mi edzők nem szeretünk. Szerencsére mi viszont ekkor már előnyben voltunk, és a lányok ki is tudták harcolni a győzelmet. Számunkra ez a képességek, a küzdőszellem és a lelkes játék együttes eredménye.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés