Horvátország elleni mérkőzéssel kezdtetek. Mit gondolsz, mi volt a baj?

- Nagyon fegyelmezettek voltunk taktikailag, de Horvátország jobb csapat nálunk, sokkal tapasztaltabbak. Többet kellett futnunk, mint amit tudtunk. Azonban ez egy torna és itt ezek a dolgok megtörténnek. A legfontosabb dolog, hogy újra talpra álljunk és folytassuk. Remélem Spanyolország ellen sokkal hatékonyabban tudunk majd játszani. 

Személy szerint, én rosszul és hatástalanul játszottam. Ezek előfordulnak az életben. Megpróbálom a legjobbamat nyújtani a következő meccsen. De nehezen értem meg az embereket néha - több, mint kilencven alkalommal viseltem a nemzeti mezt, játszottam néha rosszul, de egy kezemen meg tudom számolni ezeket az alkalmakat. Megpróbálom tartani a hátamat a hazám, a nemzeti csapat miatt. 

Gondolod, hogy a magas szint az, amely a csapatot megérintette?

- Nem sok játékos van, aki ilyen szinten szerepelt már. Természetes, hogy ez picit hátráltat minket. Remélem ezek az idegességek nem fognak érinteni minket a jövőben. Hiszek a csapattársaimban - megérdemlik, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez és sok erőfeszítést tettek. Büszke vagyok rájuk. 

Spanyolország a legkeményebb ellenfél papíron. Hogyan áll Törökország ehhez a meccshez?

- Spanyolország az esélyes - rengeteget fogják birtokolni a labdát. Megpróbálunk majd megnehezíteni ezt és ha meg tudjuk csinálni, komoly esélyünk lehet egy magas színvonal elérésére. Spanyolország nagyon erős, de ők is csak 11 emberrel lesznek a pályán, mint mi. A végsőkig harcolni fogunk. 

Rengeteg barátom van a spanyoloknál. Ez a szép a fociban. Manapság mindenki ismer mindenkit - a videó analizálás fejlődött - ezért nem gondolnám, hogy bármiféle előny vagy hátrány lenne ez. 

Hogyan kezdtél focizni?

- Bayrampasában nőttem fel (Isztambul külvárosa), és ahol én éltem, ott az utcán való játéknak komoly kultúrája volt. Ez a legnagyobb hobbi az életemben. Aztán elkezdtünk iskolába járni, és amilyen gyorsan csak lehetett befejeztem a házimunkát, hogy hogy mehessek játszani a többi gyerekkel. Nem tudtuk mit jelent a fáradtság: délután 5-től este 10-ig játszottunk. 

Voltak napok, amikor öt ember ellen játszottam egy kapussal magam mögött. Mindig szerettem a kihívásokat. Bátor gyerek voltam és még mindig az vagyok - tisztelem az embereket, de nem félek senkitől. Szomszédsági mérkőzések, a szomszéd kerületbe mentünk, hogy focizzunk, üres területeket kerestünk, ahol játszhattunk - mókás volt, de a mai gyerekek nem csinálják. Talán az volt az utolsó generáció, amely megtette. 

Törökország színeiben játszani kiváltságos számodra?

- Nagyon szeretem a nemzeti csapatot - imádom az országom, ezért viselem büszkén a nemzeti mezt. Vezetője vagyok a csapatnak, de ez nem azt jelenti, amit gondolsz. Valódi demokrácia van a csapatban. Megosztunk mindent egymással, megvitatunk dolgokat, beszélgetünk minden témáról. Tudják, hogy a legjobb csapatot szeretném, és megpróbálom Fatih Terim utasításait végrehajtani a pályán. 

Hogyan értékelnéd Fatih Terimet, mint edzőt?

- Csak kétszer játszottam a bajnokságban, amikor szerepeltetett a válogatottban. A Galatasarayba vitt, amikor 13 vagy 14 éves voltam. Ez nem csak egy játékos-edző viszony - inkább mint egy apa-fia kapcsolat. A kislánya a barátom. A felesége olyan személy, akit bármikor hívhatok, ha szükségem van rá. Fatih Terim egy különleges személy a számomra.

Megtanította a török embereknek hogyan kell nyerni. 1990-es évek óta, a török foci a védelmen alapult. Nem nyertek vele túl sokat. Mindenki azt mondta, hogy Fatih Terim a motiváció mestere, de a taktikai tudását is hozta. Remek taktikai tanácsokat tud adni, a játékosok bíznak ezekben - és a motiváció ebből ered. Végtelen hálával tartozok minden nap neki, azért mert együtt lehetünk, mint egy csapat. 

Csak 21 éves voltál, amikor a 2008-as Európa-bajnokságra mentél, hogyan emlékszel a törökök utazására az elődöntőben?

- Nem tudok szerénykedni ezzel kapcsolatban, mert bármikor erre gondolok elerednek a könnyeim. Csodálatos torna volt számunkra. Megnyerhettük volna - közel voltunk. Az emberek nem hittek bennünk, amikor odamentünk, de mindenki megmutatta. Minden meccsen az utolsó pillanatokig küzdöttünk. 

A kedvenc pillanatom? A győzelem Nihat Kahveci góljával a csehek ellen (3-2-es győzelmet aratott Törökország, ezzel jutott tovább). Ez volt az egyik legjobb pillanat az életemben. 2-0-ás vereségre álltunk a 75. percig, és győznünk kellett a továbbjutásért. Megcsináltuk, csodálatos volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés