- Mindannyiunknak elég fájdalmas az, ami történt, de egységesek vagyunk, továbblépünk. Elkeserítő, hogy ez történt ezzel a válogatottal. Továbbra is ugyanúgy éreztük magunkat a csapatban, de nem sikerült túljutnunk egy jól játszó olasz csapaton. A második félidőben komoly erőfeszítéseket tettünk, szívünket-lelkünket kitettük a pályára, de hiányzott egy parányi szerencse, ami a mi javunkra dönthette volna el a találkozót.

Az elmúlt években varázslatos időszakot éltünk át, megnyertük a világbajnokságot, EB-ket nyertünk. A vereség lehetősége nagyon távolra került a gondolatainkban.

Egy doboz csipsszel a kézben, a fotelben ülve könnyű dumálni. Nem gondolom, hogy korosztályváltásra lenne szükség. Más válogatottakban 35 éves focisták játszanak, sikerrel. De ha veszítünk, jobb ha minél kevesebbet mond az ember. A pályafutásom során jó néhány korosabb játékossal találkoztam, akikben változatlan volt a győzni akarás. Az a fontos, hogy ez az ambíció ne tűnjön el. Ha a múltban élsz, a jelenben semmire nem mész. Bennem változatlanul megvan az elszántság.

Egyértelmű, hogy mostantól a 2018-as VB-re kell összpontosítanunk. Vannak esélyesek, magunkat is oda akarjuk sorolni, jól akarunk szerepelni.

Most majd mindenki elmondja a véleményét. Vannak, akiket boldoggá tesz, hogy nem a legjobbunkat nyújtottuk, no meg akik annak örülnek, hogy személy szerint én nem nyújtottam a legjobbamat, de nem jöhetnek mindig össze a dolgok. A győzelemnek mindig sok gazdája van, a vereségnek meg senki, ahogy Napóleon mondta.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés