A spanyol labdarúgó válogatott és az Athletic Bilbao védője, Leire Landa 1986-ban született Irún városában. Az örökmozgó lányt már kiskorától érdekelte a foci, 9 évesen azonban nemcsak a karrierje, de az élete is veszélybe került. Hátfájdalmakra panaszkodva kórházba vitték, ahol kiderült, hogy rákos daganata van a nyakán, a gyomrában és a szemén. Nem volt más választás, mint a kemoterápia.

- Kicsi voltam még, így igazából nem is értettem, mi történik velem. A szüleim csak annyit mondtak, hogy nagyon beteg vagyok, és egy ideig a kórházban kell maradnom. Nem szabad törődnöm semmi mással, csak amit az orvosok mondanak, mert csak így gyógyulhatok meg és mehetek vissza játszani a barátaimhoz. A sugárkezelések nagyon kemények voltak. Az immunrendszerem nagyon legyengült, így nem kerülhettem kapcsolatba szinte senkivel. Csak olyan gyerekekkel barátkozhattam, akik hozzám hasonló helyzetben voltak. Jó néhányan közülük, mint például az irúni Mikel, hamarosan meg is haltak.

Leire Landa egy hónapot töltött kórházban, majd ezt követően még hosszabb ideig kéthetente vissza kellett térnie további kezelésekre. A kemoterápia miatt a lány haja is kihullott.

- Kezdetben nagyon nehéz volt, hisz a kisgyerekek nagyon csúfolódóak ebben a korban, de erős voltam, és soha nem bántottak meg ezzel igazán. Egy nap aztán láttam egy focimeccset, ahol a Barcelonában bemutatkozott egy fiatal, kopasz játékos, Iván de la Peña. Nagyon fontos volt számomra, hogy láttam, egy sztárfocista is lehet kopasz. Eldöntöttem, hogy megpróbálok hozzá hasonlítani.

Landa a kezelések után rögtön visszatért a labdarúgáshoz:

- Miután a gyógyszerek kiürültek belőlem, volt egy műtétem, majd hazaengedtek. Másnap hazajöttem az iskolából, és játszani akartam. Anyám azt mondta: "Azután, ami történt, hogy is mondhatnék nemet...". Végigjátszottam egy teljes meccset, ő pedig összekulcsolta a kezét, hogy nehogy felszakadjon a varrat.

Landa később az Oiartzun, a Real Sociedad, az Atlético Madrid és az Athletic Bilbao színeiben szerepelt, most pedig a baszk sztárklub játékosaként ott van a spanyol nemzeti csapatban, és várja a bemutatkozást az Európa-bajnokságon.

- Soha nem akartam nagy elvárásoknak megfelelni, egyszerűen csak játszani és kiélvezni minden egyes napot. Izgatott vagyok, hogy itt lehetek ebben a csapatban, hozzátehetem a magam apró részét, és élni akarok ezzel a kivételes lehetőséggel. Ha ezt elmondták volna nekem, mikor kórházban voltam, azt hittem volna, hogy hallucinálok.

Két évvel ezelőttig évente felülvizsgálaton kellett részt vennem. Minden jól ment, de persze mindig ott van a félelem a kiújulás lehetőségétől. A rák elleni küzdelem segített, hogy jobban odafigyeljek azokra, akik ilyen betegségektől szenvednek. Rendszeresen adakozok olyan kórházaknak, akik rákos gyerekeket gyógyítanak, megmentik az életüket, és segítenek, hogy élvezhessék azt.

Forrás: Marca.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés