Bővebben:

Bernardino Pérez Elizaran Baszkföldön született, becenevét mégis egy kantábriai népcsoport, a pasiegók után kapta - apai ágon erről a vidékről származott.

Pasieguito pályafutása a Valencia csapatához kötődik, kizárólag a VCF színeiben szerepelt a spanyol élvonalban. 1943. március 21-én a Granada elleni idegenbeli 4-2-es vereség során debütált, ám többször kölcsönadták, alapemberré csak az 1950-es évekre vált a klubban. Utolsó meccsét 1958. november 2-án vívta, Bilbaóban 2-1-re kikaptak az Athletictől. Két Király Kupa és egy Eva Duarte Kupa került a neve mellé 243 élvonalbeli meccse alatt, melyeken 65 gólt lőtt. Pályafutását a Levantéban fejezte be.

Pasieguito a spanyol válogatottba 6 alkalommal kapott meghívót, ám ezek közül csak az utolsó 3 alkalommal jutott játéklehetőséghez is. Először 1952. június 1-jén Madridban lehetett ott a csapatban, a padon ülte végig az írek elleni 6-0-s diadalt. Hasonló szerep jutott neki egy héttel később a törökök elleni isztambuli 0-0, majd év végén az argentínok elleni madridi 0-1 során is. A debütálásra egészen 1954. január 6-ig kellett várnia, ekkor ismét Törökország volt az ellenfél, Madridban 4-1-re győztek a spanyolok. Ez a meccs csak a nyitányát jelentette a három egymást követő törökök elleni meccsnek: az akkori szabályok szerint a VB-selejtezős párharcokban nem számított a gólkülönbség, így miután március 14-én Isztambulban a törökök 1-0-ra legyőzték a Pasieguitóval feálló spanyolokat, harmadik meccs döntött. Március 17-én Rómában tartották a döntő párharcot, ami 2-2-vel végződött, majd a meccs utáni sorsoláson a törökök bizonyultak szerencsésnek. Pasieguito ezzel a szomorú élménnyel búcsúzhatott a válogatottól.

Pasieguito pályafutása befejezése után edzőként is évtizedeken át a spanyol labdarúgásban maradt. Bemutatkozása az 1963-64-es idényben a Valencia élén nem sikerült a legjobbra, nem sokkal féltáv után megváltak tőle. 1964 és 1972 között a Sabadellt irányította, 1969-ben bajnoki 4. helyig repítette a kiscsapatot. 1972-ben, amikor a Sabadell kiesett, Pasieguito a Granada padjára ült át, majd három évet a Gijónnál is lehúzott. 1976-ban a gijóniak búcsúztak az élvonaltól, Pasieguito pedig "hazatért" Valenciába. Két rövidebb beugrás után 1980 és 1982 között irányította a Turia-parti gárdát, kupa- és Szuperkupa-győzelem került a neve mellé. 1985. január 27-én egyetlen meccsre beugrott a másodosztályú Sabadell kispadjára, a mallorcai 3-0-s vereség jelentette edzői pályafutásának zárását.

Válogatott:

Spanyolország ABS 3/0 (1952-1954)

Sikerek:

-

Debütálás: 1954.01.06. Spanyolország - Törökország: 4-1

Klubjai:

 Valencia CF (1.) 1943-1944 (3/0)

Levante UD (2.) 1944-45

Valencia CF (1.) 1945-1946 (7/0)

Gimnástica de Burgos (2.) 1946-47

Valencia CF (1.) 1943-1958 (233/65)

Levante UD (2.) 1959-60

Sikerek:

Spanyol kupa: 1948-49, 1953-54

Eva Duarte Kupa: 1949-50

Edzőként:

Valencia CF (1.) 1963-1964 (16)

CE Sabadell (2.; 1.) 1964-1972 (214)

Granada CF (1.) 1972-1973 (34)

Sporting de Gijón (1.) 1973-1976 (54)

Valencia CF (1.) 1976-1977 (1)

Valencia CF (1.) 1978-1979 (9)

Valencia CF (1.) 1980-1982 (52)

UD Sabadell (2.) 1984-1985 (1)

Sikerek:

Spanyol kupa: 1978-79

Spanyol Szuperkupa: 1980-81

utolsó frissítés: 2012.05.21.