– Hihetetlen. Ott vagyunk a döntőben. Küzdünk a VB-címért.

Amikor ellőttem a labdát, arra gondoltam: "jobbal". Erről beszéltünk korábban a csapattársaimmal, mindig viccelődtek velem, mert a jobb lábam szörnyű. És pont ma tökéletesen sikerült a lövés. Hát, dolgozunk rajta tovább.

A támadósorba kerültem, és volt terület a védelem mögött. Az volt az edzői elképzelés, hogy ha nálunk a labda a szélen, és van terület, akkor odaívelik, ezzel nyomást gyakorolva az ellenfélre. Ezzel szabadon maradnak emberek, és megnyílik a tér a támadásokhoz.

Mindig jó érzés elnyerni a meccs legjobbja díjat (szerk.: a negyeddöntőben és most is Paralluelo nyerte a FIFA díját). Nagyon szép dolgokat élek át, és próbálom teljes mértékben kiélvezni. Találok majd helyet a trófeáknak.

Mindenki nagyon boldog. Ez valami hihetetlen. Gondoljunk csak bele, tudjuk, hogy egyáltalán nem volt egyszerű, mégis eljutottunk idáig. Úgy gondolom, ez a csapat valami nagyszerűt fog alkotni.

Emlékezetes pillanat volt, amikor láttam, hogy a kapuba tart a labda. Gól lett, és indultunk ünnepelni, teljes gőzzel. Nem is tudom, mi történt, őrült pillanat volt. Dehát minden, amit itt átélek, hihetetlen.

Utánpótlás szinten más a tornák körítése, de azok is világbajnokságok. Átélhettem mindezt U-17-esként, U-20-asként, és most a felnőttek között is. Mindannyian lépésenként haladunk előre, és lehetőségünk van rá, hogy a felnőtt válogatottal is valami nagyot alkossunk. Remélhetőleg nem hibázunk.

Egyáltalán nem könnyű döntőbe jutni, sőt, nagyon is bonyolult. 32 csapattal kezdődött, már csak 3 maradt. Ha viszont hiszünk magunkban, már láthattuk, hogy nagy dolgokra vagyunk képesek. Ott vagyunk a VB-döntőben, egyetlen lépés áll előttünk, és ezt is meg akarjuk tenni. Magabiztosak leszünk, mert képesek vagyunk megtenni.

Ma hatalmas ünneplést csapunk. Holnap aztán pályára lép a döntőbeli ellenfelünk. Figyelmesen fogjuk nézni a meccset, tanulmányozunk minden részletet. Holnap vagy holnapután pedig megkezdjük a felkészülést, hiszen jön az utolsó erőpróba, és nagyon oda kell figyelnünk. Az a meccs is apróságokon múlhat, és remélhetőleg a mi javunkra billen majd a mérleg.

Ezen a szinten már nincs olyan ellenfél, akinek jobban örülnénk. Jön, aki jön. Meg fogjuk próbálni felülmúlni őket, ahogy máskor is. Mindent beleadunk, ez az utolsó erőfeszítés. Mindent ki kell adnunk magunkból a pályán, aztán kiderül, mire elég. A végsőkig fogunk küzdeni, mert mi akarjuk felemelni a trófeát.

Úgy gondolom, az ilyen tapasztalatok mind emberileg, mind játékosként fejlesztenek. Belekóstoltam az úgynevezett világfutballba. Biztos vagyok benne, hogy mindaz, amit most átélek, segíteni fog a következő szezonban, hogy tovább fejlődhessek és javulhassak.

Amikor beálltam, a játékosok már fáradtak, ezért megvolt a sebességkülönbség, amire szükségünk volt, hogy üres tereket nyissunk. Teljes elszántsággal léptem pályára, és minden erőmet beleadtam. Az elszántságban nem volt hiba. Tudtuk, hogy ha mindenki mindent belead a pályán, jól alakulnak a dolgok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés