Estanislao Basora Brunet 1926. november 15-én született Katalóniában, a Barcelonához közeli Valls de Torroellában. Születési helyét ismerve nem meglepő: az FC Barcelonában töltötte pályafutása java részét. Szülőfaluja csapatában kezdett el focizni, majd megfordult a Súria és a Manresa együttesében is, 20 évesen, 1946-ban igazolt a katalán sztárklubhoz. 12 éven át szolgálta a gránátvörös-kékeket, 237 La Ligás meccsén 89 gólig jutott, minden sorozatot figyelembe véve 301 meccsen 112 gólig jutott. Telejsítményéről sokat elmond, hogy 1974-ben, a klub alapításának 75. évfordulóján beválasztották minden idők álomtizenegyébe. 4 bajnoki cím, 4 Copa del Rey, 3 Eva Duarte Kupa, 2 Latin Kupa szerepel a dicsőséglistáján.

Basora nemcsak klubjában, a válogatottban is szórta a gólokat.Először 1948. június 20-án, Zürichben Svájc vendégeként ölthette volna magára a címeres mezt, ám a 3-3-ra végződött meccsen a kispadon szoríthatott csak társaiért. Két további, a padon töltött mérkőzés után 1949. június 12-én már végre pályára léphetett: Dublinban Írország volt az ellenfél, Basora pedig a 4-1-re megnyert meccsen rögtön góllal mutatkozott be. Egy hét múlva Párizsban Franciaországgal játszottak a spanyolok, Basora pedig élete meccsét játszotta. Három gólig jutott az 5-1-re megnyert barátságos mérkőzésen, innentől kezdve élete végéig ráragadt a "Colombes-i Szörny" elnevezés. 1950. április 2-án hazai pályán is bemutatkozhatott, a Portugália elleni 1-1 alkalmával is sikerült a hálóba találnia. Egy hét múlva Lisszabonban újra összecsapott a két válogatott, ekkor fordult elő először az a csúfság, hogy Basora gól nélkül fejezett be egy válogatott meccset.

A folytatásban az 1950 nyári brazíliai VB-n viszont tovább gyarapította góljait: a nyitómeccsen betalált az amerikaiak hálójába (3-1), majd a chileiekébe is (2-0), a harmadik csoportmeccsen az angolok már jobban figyeltek rá, így is ő adta a mindent eldöntő gólpasszt Telmo Zarrának. A második csoportkör első, Uruguay elleni meccse Basora pályafutásának másik nagy pillanatát hozta: 1-0-s dél-amerikai vezetés után az ő duplájával fordított Spanyolország - az uruk viszont a végén döntetlenre hozták a meccset (2-2). A folytatás pedig már kevésbé volt fényes: 6-1-es vereség a házigazda braziloktól, 3-1-es pofon Svédországtól, ami egyben a búcsút is jelentette.

A VB után Basora gólérzékenysége alaposan visszaesett a válogatottban, hátralévő 12 meccse közül csak 2 találkozón talált a hálóba - viszont mindkétszer duplázott. A Svájc, Belgium és Svédország elleni gólcsend után 1952. június 1-jén ismét az írek átkozhatták a nevét, miután két góllal vette ki a részét a szigetországiak madridi 6-0-s kiütéséből. Ezután viszont hosszú csend: csalódást keltő gól nélküli döntetlen Törökországban, hazai vereség Argentínától (0-1), majd évzárásként 2-2-es döntetlen az NDK-val.

1953-at a spanyolok 3-1-es győzelemmel kezdték Belgium ellen, de Basora itt sem lőtt gólt, ahogyan a csapat dél-amerikai túráján sem Argentína (0-1) és Chile (2-1) ellen. 1953. novemberében a svédek elleni újabb meccset már csak a kispadon nézhette, majd 1955. március 17-ig várhatott az újabb válogatott meccsére: a franciák Madridban győztek 2-1-re. 1957. májusában kapott még egy lehetőséget a szép búcsúra: néhány napon belül kétszer is megmérkőztek Skóciával, és a második, madridi meccsen Basora újra ott lehetett a kezdőben. Élt a lehetőséggel: két góllal vette ki részét a 4-1-es sikerből, méltóképp búcsúzva válogatott karrierjétől.

Bátyja, Joaquín Basora Brunet szintén focista lett, a Condal és a Sporting Gijón színeiben két idényt töltött a spanyol élvonalban.

Estanislao Basora 85 évesen, 2012. március 16-án hunyt el a Kanári-szigeteken, Las Palmasban. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés