Milyen elvárásokkal vágott neki a tornának?

- Azzal a gondolattal vágtunk neki Belgrádból a tornának, hogy semmit nem veszíthetünk, tudtuk, hogy Hollandiával, Németországgal és Jugoszláviával kell szembenéznünk. Ezek a csapatok sokkal erősebbek voltak, mint mi és ők voltak a favoritok. Úgy hagytuk el az otthonunkat, hogy tudtuk, csak a dolgunkat végezni megyünk, persze remény az volt. Együtt egy nagyszerű csapatot alkottunk egy jó trénerrel az élünkön, aki jó taktikát választott. Továbbá, a játékosaink is kiváló formában voltak és ez meg is látszódott az eredményeked, 3-1-el nyitottunk az elődöntőben.

A döntő. Mire emlészik arról a belgrádi estéről?

- A döntő sajátságos volt. 2-0-ra vezettünk és majdnem elveszítettük a címet, amikor Bernd Hölzenbein az utolsó pillanatokban egy szerencsés góllal egyenlíteni tudott. A hosszabbításban kivárásra játszottunk, és amikor a büntetők következtekvisszatértünk a helyünkre, amellyel az EB-re érkeztünk, azaz nem volt veszíteni valónk. Kimerültek voltunk és segített rajtunk az, hogy Uli Hoeness kihagyta, Panenka viszont befejezte a munkát kiváló büntetőjével.

Össze tudod hasonlítani az 1976-os csapatot azzal a cseh válogatottal, amely 1996-ban EB-döntős volt?

- Nem igazán lehet összehasonlítani a csapatokat a különböző időszakokból. Valami hasonló valósult meg 1996-ban Angliában, mint a mi csapatunkkal, esélytelenként vágtak neki. Meglepően, középszerű eredmények után a csoportban, nagyon jól kezdtek játszani, és kiváló egyéni teljesítmények akadtak a csapatnál, ami egészen a döntőig segíette őket. Az, hogy elveszítettük a bajnoki trófeát, rossz szerencse volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés