Játékos értékelés: Írország
snalguj 2012.06.18. 11:44
Az írek labdába se rúghattak a spanyolok ellen. Akár szó szerint is vehetjük, miután az egész mérkőzést a La Roja irányította, és meggyőző 4-0-ás győzelmet arattak. Az ellenfél játékosainak értékelése a kiesést jelentő találkozót követően.
Keith Andrews, ír középpályás:
- Minden kétséget mellőzve, ez volt a legjobb csapat, amellyel valaha is játszottunk. A játékidő nagy részében mi csak fel-felvillanó árnyék voltunk. Nem tudtunk a közelükbe menni, fantasztikus csapat. De azért ez igazán kiábrándítóra sikeredett. Hallani a rajongókat a lelátókról, ez teljes mértékben tükrözte az ország mellettünk állását, sajnos nem tudtuk meghálálni nekik, megérdemelték volna.
Azt mondtuk a meccs előtt, tanuljunk tőlük, de a lövéseknél magunkat adjuk. Nem tanultunk. Mindent tudtunk, felkészültünk, hogy bántani fognak.
Büszkén játszottunk, kétség kívül, a szurkolókért, tisztán játszottunk értük és magunkért, a saját büszkeségünkért. Tudtuk, hogy jönni fognak, és több ezren utaztak ide, és láttuk, hallottuk őket. Hihetetlen volt. Hét vagy nyolc perc volt hátra, mindenki hallhatta az ír drukkereket, hiába vesztettünk három vagy négy nullra.
Sean St Ledger, ír védő:
- Ők a legjobb csapat, amivel valaha is játszottunk, és a legjobb, hogy valószínüleg még fogunk velük találkozni. De megnehezítettük a saját dolgunkat azzal, hogy korán 1-0 lett. Amikor játszol velük, nézheted, hogyan tartják meg a labdát, hogyan tartják szorosan az egész pályát.
A legrosszabb dolog, hogy korán újabb gólt kaptunk a második félidőben. Két mérkőzés után megtörtént, hogy elvágtak minket a lehetőségtől. 1-0 a spanyolok ellen, de egy szöglettel, vagy szabadrúgással, vagy góllal visszakapaszkodhattunk volna. De amikor 2-0 lett, és tartották a labdát, mint szokták, nem tudsz mit tenni. Nagyon jól szervezettek, tudtják, mikor mit kell tenni, mennyire kell küzdeni, milyen szellem kell a győzelemhez - ezek az okai annak, hogy Világ- és Európa-bajnokok.
Mefigyelhettük a szurkolók éneklését, amikor 4-0-ra vesztésre álltunk, még soha nem volt ilyenben részem, abszolút brilliánsak voltak. Most az olaszok ellen kell készülnünk, és visszaadni valamit.
Glenn Whelan, ír középpályás:
- Nyilvánvaló, hogy egy világelső csapattal álltunk szemben, és ezt is várod tőlük, de szerintem a gólok, ameiket bekaptunk nem voltak nagyszerűek, inkább egyéni hibáknak köszönhetően, rossz időben, és abban a pillanatban el is vágtak minket. Szeretnéd hinni, hogy tarthatod a spanyolokat, amíg csak lehet. De három perc után már 1-0 volt és üldöztük csak a játékot, kemény volt, de az első félidőben jól helytálltunk, aztán... csak elfáradtak a lábak és újabb gólt kaptunk, amivel már 2-0 volt, és minden csak egyre nehezebb lett.
A srácok feje lefelé néz. Soha nem szép így kikapni, de meg kell mondani, hogy Spanyolország nagyon jó, egy világszínvonalú, tisztességes küzdelemben vertek meg minket. De egyértelmű, hogy össze kell dugnunk a fejünket, és az olaszok elleni meccsre koncentrálni remélve, hogy nekünk is kijár mostmár valami, nem csak magunkért, hanem azokért a drukkerekért is, akik elutaztak ide. Nagyszerűek. Nem hagyták abba az éneklést, és mindent megadtak, hálásak lehetünk nekik, mert hihetetlenek. Az emberek az írekről beszélnek, és egyértelmű, hogy a mieink a legjobb szurkolók a világon.
Jon Walters, ír támadó:
- Olyan játékosok ellen játszottunk, akik a világ legjobbjai. Mindig magas szinten égsz, ha korán gólt kapsz. Ez kiábrándító, tudtuk, hogy ez egy lehetséges út. Milyen volt ma Spanyolország? Világszinvonalú. Nagyon nehéz, közel kerülni egy csapathoz, amely úgy játszik, mint ők és mint mondtam, a legjobbak. A végén is ott lesznek, vagy legalábbis közel lesznek hozzá.
Amikor korán gólt kapsz, akkor mindig nagyon nehéz, különösen, ha olyan csapattal állsz szemben, mint Spanyolország, aki tartja a labdát, passzol, és keresztbe helyezkedik a játékszerrel. Sokat passzolnak és futnak. Ezért megpróbáltuk tartani őket, amilyen sokáig csak tudtuk, küzdöttünk a lehetőségekért, de korán jött a találat - és mindig nehéz, ha a másik vezet.
Össze kell szednünk magunkat, és büszkeséggel felállni az olaszok ellen. Nem akarunk úgy távozni, hogy semmit nem értünk el a tornán. Ezért az olaszok ellen szükségünk van valamire, nyernünk kell, hátha tovább is juthatunk. Ezért ezen az úton kell elindulnunk.
|