De közülük egyik sem nyert Világbajnokságot vagy vált elit kategóriás futball sztárrá.

- Ember, nyilvánvaló, hogy a szerencse nagyon fontos szerepet játszik ebben, de az is igaz, hogy én már fiatal korom óta biztos voltam abban, hogy mit szeretnék. Az iskolából focizni mentem, a pályáról az iskolába, soha nem mozdultam el onnan. A barátaim bulizni jártak, én otthon maradtam, mert a következő reggelen már újabb edzés várt rám. De persze ma már elmondhatom, hogy minden kín és fájdalom megérte.

Ez vitathatatlan, hiszen már szinte mindent megnyertél. Mi az, ami még mindig nyom előre, ami tartja benned a harci szellemet?

- Nos, úgy hiszem az életben, mindenek előtt kell lenni ambiciódnak. Továbbá, ha a labdarúgónak valamit mindig tennie kell, nem lehet mindig a múltban élni. A személyes célom az, hogy tovább fejlődjek, tanuljak azért, hogy napról-napra jobb és jobb legyek. Meggőződésem, hogy ez a mentalitás az, ami a sikerekhez elvezet. Minden reggel azzal a vággyal ébredek fel, hogy még több címet nyerjek és folytassam a fejlődésemet, mint ember. 

A feladataid, teendőid azok, amelyek elvezetnek oda, hogy életed legjobb időszakát éld meg, igaz?

- Nos, igen. Ez az igazság. Az életemben egy új szakaszon megyek keresztül, mind személyes, mind szakmai téren. Ez nagyon felpezsdítő. Remélem még hosszú ideig részem lesz benne. 

Azon tűnödöm, hogy vajon ez az új korszak nem-e a Panenka-féle belőtt büntetővel kezdődött...

- Igen, igen! Nézd! Ez nagy lökést adott nekem. Ez az egyike az életem legfontosabb pillanatainak. Nagyon ideges voltam, mert ha a kapus megfogja, akkor nagyon nehéz, bonyolult lett volna minden a számomra - a közelmúltban el is szúrtam így egy másik büntetőt... (nevet)

Az interjú első része az alábbi linken megtalálható. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés