- Mit gondol a sorsolásukról?

- Nos, először is megkaptuk Franciaországot, az uralkodó világbajnokot, akik a női labdarúgás fejlesztésének élharcosai. Mindent bele kell adnunk ellenük. Aztán ott van Észak-Írország és Finnország. Tudom, hogy Észak-Írország egy nagyon nehezen legyűrhető csapat, nem lehet sok gólt szerezni ellenük. Finnország pedig olyan ország, akikkel épp most találkoztunk U-19-es szinten, és legyőztek bennünket, vagyis egyértelmű, hogy ők is folyamatosan fejlődnek.

- Mi a véleménye az első selejtezőkörben, Szlovákiában nyújtott teljesítményükről?

- Meglehetősen elégedettek vagyunk a selejtezőtornán mutatott teljesítményünkkel. Rengeteg helyzetet dolgoztunk ki a mérkőzéseken, épp csak a gólszerzésben volt néha hiba. 15 gólt szereztünk - többet kellett volna. A lényeg viszont az, hogy folyamatosan fejlődtünk a három meccs alatt (a Feröer-szigetek, Szlovákia és Lengyelország ellen - szerk.).

- Tavaly úgy vesztették el a címüket, hogy a selejtezők alatt összekerültek Németországgal. Ez még elszántabbá tette, hogy idén újra ott legyenek Nyonban?

- Nagyszerű lenne ismét orr lenni Nyonban a júniusi döntő tornán, főleg mivel tudjuk, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor négycsapatos tornát rendeznek. Németország háromszor győzött, mi kétszer, ez is pikánssá teszi a helyzetet. Igazán remek lenne beérni őket, már csak a 2009-es döntő miatt is (7-0-ra nyertek a németek - szerk.).

- Mit gondol, azok közül a játékosok közül, akikkel U-17-es szinten együtt dolgozott, kik voltak a legtehetségesebbek? Van, aki már meg is mutatta ezt?

- Elméletileg azok a lányok, akik az U-17-es keret tagjai voltak, most az U-19-es válogatott tagjai. A legkiemelkedőbbek talán Alexia Putellas, Gema Gili, Laura Gutiérrez, és a legnagyobb sikert elérő - az első lány, aki az U-17-eseink közül eljutott a felnőtt válogatottba, és bemutatkozhatott nemzetközi szinten - Nagore Calderón. Meg kell említeni Amanda Sampedrót is, aki szintén együtt edzhetett a felnőttekkel, de még nem kapott játéklehetőséget.

- Előnyt jelent, hogy egy csapatban dolgozhat az apjával, az U-19-es csapatot vezető Ángellel?

- Amikor apám és én együtt dolgozunk, próbáljuk munkatársként kezelni egymást, de végeredményben apa és fia vagyunk. Folyamatosan tanulhattam tőle, ahogy figyeltem az edzéseken és a tornákon, hiszen sokat elért a pályafutása során - nyolc év az Atlético Madridnál, nyolc év a Barcelonánál, három a Real Madridnál. Mindent bele kell adni, sok olyat tanultam tőle, amire egész életemben emlékezni fogok. Soha nem voltam viszont kivételezett helyzetben, időnként a saját káromon tanultam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés