- Kemény meccs volt, azonban bíztam magamban, és sikerült is betalálnom. Ha nem lövöm meg olyan erősen a labdát, valószínűleg nem ment volna be, mivel a védők blokkolták volna.

Azt gondoltuk, kiesünk. Mexikó sokkal jobban kezdte a meccset, mint mi. A második félidőben azonban mi domináltunk, és egy kicsit mi is kaptunk abból a szerencséből, ami Mexikót segítette az első félidőben, hiszen annak is volt szerepe abban a hatalmas gólban, amit lőttek. Ilyen a labdarúgás - amit ad, azt máskor el is veszi. A mi szempontunkból amit az elején elvett, azt a legvégén adta vissza.

A szünetben azt mondtam a csapattársaimnak, nem játszunk jól, és nem játszunk úgy, ahogy szoktunk - csapatként. Semmi kétség, nekem se volt valami nagy meccsem, de nem lehet mindig a legjobbadat mutatni. Ami valójában számít, az a gól, ami ilyen sorsdöntő pillanatban jött.

Minden dühömet beleadtam a lövésbe, ami belülről feszített arra gondolva, hogy utazhatunk haza Spanyolországba. Aztán egyszer csak negyeddöntősök lettünk. Amikor láttam, hogy begurul a labda, szinte önkívületi állapotba kerültem. Az oldalvonalhoz futottam, és kiadtam magamból minden felgyülemlett feszültséget.

Deriknek pár napja mondtam a szobánkban, hogy az az érzésem, gólt fog szerezni itt, Törökországban. Nem tudtam, melyik meccsen, de abban biztos voltam, hogy feliratkozik a góllövőlistára. Nem is választhatott volna jobb időpontot!

Ez a meccs, ami könnyen jelenthetett volna egy nagy csalódást is számunkra, komoly önbizalmat adhat a negyeddöntő előtt.