– Ez most az ünneplés ideje. Meglátjuk, mi vár ránk később. Mindannyiunkat elöntöttek az érzelmek.

Nem gondolom, hogy léteznének mellékszerepek és főszerepek. Egyértelmű, hogy mind egyformán boldogok vagyunk, mind a 23-an. Vannak, akik ott lehettek a gyepen, mások nem, de ilyen a labdarúgás, az egyik nap a tiéd, a másik pedig valaki másé. Számomra nem ez a lényeg, hanem a tisztelet egymás között és a bajtársiasság. Ha 10 évvel ezelőtt az első VB-jén sikerült valakinek gólt szerezni, akkor annak örült, ma pedig annak, hogy valaki más lőtt gólt. Így változnak a szerepek.

Ez az év sok mindenre megtanított. Megtanultam, hogyan működik ez az iparág. Más oldalról láttam a labdarúgást, mint amikor három naponta pályára léptem. Akkor csak a játékra összpontosítasz, a győzelem a lényeg, most viszont majd egy évig csak kívülről néztem. Egy éven át nem edzettem, és mikor újra elkezdhettem, az maga volt az élet. Aztán a percek, amiket kaptam, az öltöző... Számomra, ez a labdarúgás, a többi csak a futballipar.

Nagyon nehéz év volt, de remélem, megérte. Komoly lépés volt, hogy a családunk itt lehet velünk. Két hónapot itt töltöttünk, hatalmas nyomás és stressz alatt, és az hogy itt lehettek a közelünkben, segített.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés