Lev Jasin – Szovjetunió

Feliciano Rivilla – Spanyolország

1936. augusztus 21. – 

Pozíció: védő

A jobb hátvéd Rivilla minden mérkőzésen játszott, amely a spanyolok trófea hadjáratáig vezetett, azt követően, hogy Románia ellen 6-0-s győzelmet arattak az ibériaiak, arról a mérkőzésről hiányzott. Az Atlético Madriddal két évvel korábban megnyerték az UEFA Kupagyőztesek Európa Kupáját, miután 3-0-s győzelmet arattak az újrajátszott döntőben a Fiorentina ellen, 1966-ban bajnoki címet is szerzett. 1966-ban tagja volt a spanyol VB-keretnek - ugyanúgy mint 1962-ben is -, majd két évvel később visszavonult. 356-szor szerepelt az Atlético keretében, és 26-szor húzta magára a nemzeti mezt.

Novák Dezső – Magyarország

1939. február 2. –

Pozíció: védő

Novák a legsikeresebb olimpiai futballista mind közül, az 1960-as olimpiáról bronzéremmel tért haza, míg 1964-ben és 1968-ban aranyérmet szerzett, de nem állt meg ennyinél. A Ferencvárossal melegített a tokiói olimpiára, majd hozzásegítette csapatát az 1964-es EB harmadik helyéhez, ahol a dánok elleni mérkőzésen a hosszabbításban duplázott. A Ferencvárosnál 15 évet húzott le, Novák később edzőként is szerepelt csapatában, három különböző évtizedben: 1970-es (1973), ’80-as (1980-83) és ’90-es (1994-96) években is.

Ignacio Zoco – Spanyolország

1939. július 31. –

Pozíció: védő

Zocot a Pireneusok lábánál üdvözölték, de ő mégis egy nagyobb városba ment, 538-szor szerepelt a Real Madrid színeiben 1962 és 1974 között. A vaskos védő, 7 alkalommal nyerte meg a spanyol ligát, és tagja volt az úgynevezett „Yé-Yé” csapatnak, amely 1966-ban Bajnokcsapatok Európa-kupája. Az 1964-es EB-re különösen jó szájízzel tekint vissza, hiszen a trófeát a hazai stadionjában, a Santiago Bernabéuban állították ki. Két évvel később három mérkőzésen öltötte fel a nemzeti válogatott mezét a VB-n.

Fernando Olivella – Spanyolország

1936. június 22.

Pozíció: védő

Habár csak 18 alkalommal szerepelt a spanyol válogatottban, Fernando Olivella számára megtiszteltetés és privilégium volt, más spanyol játékos korábban és a 2008-as EB-ig rajta kívül nem tehette meg azt, amit ő igen – a magasba emelhette a kupát. A Barcelona védője volt a spanyol csapat kapitánya az 1964-es Európa-bajnokságon, a fegyelem és a feladatkör, ami naggyá tette. A katalán születésű és nevelésű játékos, karrierjét a Barca berkeiben töltötte, 513 mérkőzést játszott le a klub színeiben 1956 és 1969 között, ezzel 8. helyen áll a minden idők listáján. Első mérkőzése válogatott szerelésben 1957. márciusában volt Belgium ellen Brüsszelben, ahol 5-0-s győzelmet arattak, míg karrierjének utolsó mérkőzését 1965. decemberében Anglia ellen játszotta, hazai pályán vereséget szenvedtek.

Amancio Amaro – Spanyolország

1939. október 16.

Pozíció: középpályás

A galíciai születésű Amaro 22 évesen került a Real Madridhoz, és főszerepet játszott a Di Stéfano/Puskás érát követő időszakban. Egy ügyes támadó középpályásról van szó, kilenc spanyol bajnoki címet szerzett, azokban az időkben, amikor a Madrid dominált az 1960-as években, az 1966-os Bajnokcsapatok Európa-kupájában 2-1-re győzötek az FK Partizan ellen. Legnagyobb sikere azonban két évvel korábban volt, amikor hozzásegítette Spanyolországot az 1964-es EB trófeához, a Magyarország elleni elődöntőben a hosszabbítás során lőtt gólt. Amancio az 1966-os VB-n is pályán volt, összesen 11 gólt lőtt 42 válogatott szereplése során.

Bene Ferenc – Magyarország

1944. december 17 – 2006. február 27.

Pozíció: támadó

Bene gólt ért el a harmadik helyért folyó mérkőzésen, és korábban a franciák elleni negyeddöntők során, valamint az NDK elleni nyolcaddöntők során is. A nyári Olimpiát gólkirályként fejezte be, 12 góljával, amelyből egyet a csehszlovákok elleni döntőben akasztott a hálóba. 76 mérkőzést játszott magyar színekben, ezeken 36-szor volt eredményes, az Újpest színeiben 418 mérkőzésen lépett pályára és 302-szer talált a kapuba. Karrierje nagy részét ezen csapatban töltötte. 

Valentyin Ivanov – Szovjetunió

Jesús María Pereda – Spanyolország

1938. június 23. – 2011. szeptember 27.

Pozíció: támadó

Pereda jelentős szerepet játszott abba, hogy Spanyolország megnyerje első EB-trófeáját az 1964-es kontinens tornán. Találattal nyitott a magyarok elleni elődöntőben és a szovjetek elleni döntőben is, utóbbiban gólpasszt is adott a győztes gólnál Marcelino Martíneznek. Boldogan tért vissza a Santiago Bernabéuba játékosként, miután elhagyva a Real Madridot sztár csatárrá vált az ősi rivális Barcelonánál. Annak ellenére, hogy Európa-bajnoknak mondhatta magát, Pereda soha nem vált stabil kerettaggá, mindössze 15-ször szerepelt a válogatottban. 

Luis Suárez – Spanyolország

1935. május 2. –

Pozíció: középpályás

Az FC Internazionale Milano játékosa, Suárez kétségtelenül kulcsember volt az 1964-es EB döntőjében. Stílusosan kontrolálta a mérkőzést, teljes magabiztosságával inspirálta a többi játékost, mindezt az után, hogy pár héttel korábban 3-1-es győzelmet aratott csapatával a Real ellen a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Az 1960-as Aranylabda győztese, nemzetközi karrierje 15 évesen vette kezdetét, 32 szereplése során 14 gólt lőtt. A galíciai születésű középpályás edzőként szerepelt Spanyolország színeiben az 1990-es VB-n.

Albert Flórián – Magyarország

1941. szeptember 15. – 2011. október 31.

Pozíció: támadó

Az elegáns, szabadrugó specialista, aki teljes pályafutását a Fradiban töltötte, Albert nemzetközi elismerést szerzett, amikor az év Európai játékosa lett 1967-ben. 20 évesen, az 1962-es VB-n gólkirály lett, és bár az 1964-es EB-n nem lőtt gólt, igazi inspiráló figura volt. Az 1960-as évek egyik legkövetkezetesebb alakja volt az európai mezőnyben, négy bajnoki címet nyert a Ferencvárossal, mielőtt egy sérülés véget vetett karrierjének 1974-ben.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés