Elődöntő Nápolyban...

- Emlékezetes mérkőzés volt, és nagyon jól játszottunk. Számomra különleges volt, mert abban az időben a Napoli játékosa voltam. A hangulat hihetetlen volt, teljesen tele volt a San Paolo. 10 perc után megfogyatkoztunk, miután Gianni Rivera lesérült. Abban az időben nem nagyon volt lehetőség cserélni, ezért gyakorlatilag a teljes mérkőzést 10 emberrel játszottuk le. Jól koncentráltunk a védelemre. Kényelmesen éreztem magam a kapuban.

Az eredmény miatt pénzfeldobással kellett eldönteni a mérkőzést. A két kapitány és a bíró az öltözők felé vette az irányt. Mi nyertük a sorsolást. Ezután mindenki visszatért a pályára, ahol a szurkolók szerették volna tudni, hogy mi történt. Ez egy nagyszerű diadal volt, ahogy eljutottunk a selejtezőktől, és a döntőbe kerültünk – még ha ez egy pénzérmének is volt köszönhető – szóval mindenki igazán boldog volt.

A döntő…

- Rómában komoly problémáink voltak a Jugoszlávia elleni mérkőzésen, hiszen ők egy igazán jó csapat voltak az igazat megvallva. 1-0-ra vezettek, és ezután szabadrúgást kaptunk, nagyon a mérkőzés vége felé jártunk már, de Domenghini értékesítette a pontrúgást. Hogy őszinte legyek, nem érdemeltük meg. De döntetlennel fejeztük be, ezért két nappal később újra kellett játszani. Az újrajátszás során tökéletes teljesítményt nyújtottunk, és 2-0-ra győztünk Gigi Riva és Pietra Anastasi góljával. Mindenképpen megérdemelt győzelem volt.

A góltalanság…

- A négyes döntő előtti mérkőzésen, Bulgária ellen 2-0-s győzelmet arattunk, ez azt jelentette, hogy négy mérkőzés alatt 1 gólt kaptam. De a legfontosabb nem az volt, hogy Dino Zoff áll a kapuban, hanem, hogy a csapat nyer.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés