Kispadon a nyitó mérkőzésen…

- Michels Bosmant választotta, mert sérült voltam a szezonban korábban. Bosman már játszott pár meccset és jól teljesített, ezért nem volt ok a változtatásra. Soha ne változtass a győztes csapaton és Hollandia győzött. Nem volt nagy probléma a számomra, hogy a kispadon kellett ülnöm. Nem voltam jó formában. Nem volt ok arra gondolni, hogy a kezdő tizenegybe benne lehetek. Csak néztem és tanultam, vártam a pillanatot, amikor esélyem lesz.

Mesterhármas Anglia ellen…

- Nagyon szép emlék és nagyon fontos játék volt a számomra, Hollandia és a karrierem számára. Ez a meccs volt az, ahol minden megváltozott. Nehéz évem volt számtalan sérüléssel. Ettől a pillanattól kezdve minden megváltozott és minden pozitív lett. Három gólt lőttem és megnyertük azt az izgalmas meccsek az angolok ellen, a többi mérkőzés könnyebb volt ezután és a dolgok nagyon jól alakultak.

Az NSZK és Jürgen Kohler elleni elődöntő…

- Mind a ketten keményen játszottunk. Néha ő nyert, néha én győztem, de úgy hiszem mindig is kölcsönös tisztelettel voltunk egymás iránt: ez a fontos dolog a fociban, a végén. A játék Hamburgban nagyon különleges volt, mert Németország ellen győztünk, különösképpen mert Németországban, ez nem egy olyan dolog, amely gyakran előfordulna.

Az egész sajtó arról írt, hogy Kohler ellen játszom. Én végeztem a munkám a csapatomban, ő a sajátjában. Sokkal inkább éreztem azt, hogy csapatként játszunk, Hollandiaként, Németország ellen. A legjobb dolog az volt, hogy annyi év után, visszaemlékezve a ’74-es vereségre, végre Hollandia nyerte az elődöntőt.

A döntő…

- Mókuskerékben voltunk. Minden pozitív volt és sok játékos önbizalomra lelt, nem hiszem, hogy bárki is ideges lett volna. Meg voltunk győződve arról, hogy megnyerhetjük a mérkőzést és az egész tornát. Egy erős érzés volt, hogy minden a miénk lesz a végén. Az elején féltünk, hogy elveszíthetjük, és nem tudtunk jól teljesíteni, a végén, önbizalommal telve álltunk oda, ami nagyon fontos egy olyan tornán, mint ez.

A lövés…

- A második félidőben voltunk és egy kicsit már fáradt voltam. A labda Arnold Muhrentől érkezett, arra gondoltam, rendben, nem állítom meg, csinálom a dolgomat a védekező játékosokkal szemben, vagy, és ezt választottam, kockázatot vállalok és ellövöm. Tudod, kell némi szerencse egy olyan lövéshez, amilyen ez is volt. Minden jól ment. Ez az egyike az olyan dolgoknak, amelyek néha csak úgy megtörténnek. Megpróbálod megcsinálni, de szükséged van némi szerencsére és ebben a pillanatban ez megadatott nekem, a megfelelő időpontban csináltam meg.

Számtalan történetet mesélhetek el, de ez egy fantasztikus érzés. Boldognak kell lennem és köszönetet kell mondanom, hogy megadatott nekem egy ilyen pillanat és persze Hollandiának. Ez volt az a pillanat, amikor azt mondhattuk: „2-0, megnyerhetjük a mérkőzést.” De az izgalom bennem volt, nem igazán értettem mi történik és mit tettem. Láthattuk a reakciómat. Azt kérdeztem: „Mi történt?”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés