A meghívó…

- Brøndbyben voltam – edzettem ezen a napon. A szezonunk Angliában kicsit korábban végetért, mint a többi európai torna, és nem lehettünk ott az EB-n, de nagyon közel álltunk Svédországhoz, az egyik olyan csapat voltunk a pár nemzet közül, amely játszani akart, mielőtt elkezdődött volna a nagy torna.

Szóval erre a mérkőzésre készültem (a Független Államok Közössége ellen), Brøndbyben voltunk és két tréning között álltam. Éppen ebédeltünk és először olyan hírek érkeztek, hogy Jugoszlávia talán kizárásra kerül, és megkaphatjuk a helyüket. Visszatértünk a második edzésünkre, ez történt – megerősítették és ekkor már hivatalosan is a résztvevők egyike voltunk.

Dánia törhetetlen szelleme…

- A csapat gerince a Brøndby IF játékosaiból és az U-21-es válogatottból állt. Olyan játékosunk volt, mint például Flemming Poulsen, aki természetesen soha nem játszott a Brøndbynél, de úgy nőttünk fel, hogy mi voltunk a labdarúgás úttörői az országban. A Brøndby volt az első számú csapat 1986-tól, ezért is mondhattuk el, hogy különböző mentalításban nőttünk fel, számtalan dolgot láttunk.

Nem hiszem, hogy 1992 előtt nagy eredményeink lettek volna. Mi kakukktojások voltunk, de nem volt meg az a mentalitás a sportban, hogy mész és azt mondod: „mi nyerünk, ez a célunk”, mert az emberek figyeltek ránk.

Váratlan diadal…

- Azt hiszem akkor tudatosult ez bennünk, amikor Koppenhágában a Városházánál ünnepeltük a Dánia által elért eredményt. Hihetetlen volt, igazán hihetetlen. Ezen a ponton elgondolkozol: Jézusom, megcsináltuk, ez nem álom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés